Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
lámpasor
furjanos• 2009. november 23. 20:30
a megdermedt magány vak csendje
sápadtság a lámpasor alatt
(a csodák még várnak)
az este a falakra tapadt
fiókban használt álmok
a falon megfordulnak a képek
(talán még itt vagyok)
a járdán árnyak mendegélnek
roppant testű szellem a függöny
és tükrök születnek az ablakon
(őrült ébredések)
öngyilkos fekete hajnalon
feszült ívű sugár a szemben
így gyilkol a merénylő reggel
(már rég halott vagyok)
együtt veled s a szellemekkel
azuur2009. november 25. 12:15
Fájdalmas visszatérő érzések a verseidben ...:(
narnia2009. november 24. 07:56
Baráti ölelésem Janó .... nem tudok mást.
már tegnap is olvastam, de van hogy nem jutok szóhoz .... kerestem egész este, de nem jöttek, hát marad az ölelés
sevokati2009. november 24. 07:53
nekem a 'mendegélnek' szépen tűrhetővé tompítja a keserűséget. nagyon tetszett.
sk.
kapocsi.ancsa2009. november 24. 06:33
http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlk hM
Eperke2009. november 23. 23:48
Elszomorodtam... :-(
Etka2009. november 23. 23:01
(a csodák még várnak)
Szép,
szépen fáj minden szavad, tudod, azt akartam, hogy egy valamit ide írok, egy gondolatodat, amely megfogott...
de mán az elso zárojelednél elakadtam...
Koszonom!
Ölellek:)
furjanos2009. november 23. 22:25
Köszönöm Janow!!!
janow2009. november 23. 21:39
Hú, de kemény Jánosom. ''Feszült ívű'', mint az a sugár...
Gratulálok, mellbevágó soraidhoz és baráti ölelés:
janow
Törölt tag2009. november 23. 21:37
Törölt hozzászólás.
furjanos2009. november 23. 21:28
... :(
dreaming582009. november 23. 21:19
... :(
szebarb2009. november 23. 21:13
Megismertelek a versben. Ronda dolog, de nincs jobb ihletlódító, mint a fájdalom, a magány.
legalábbis az én betegfejemmel így látom, érzem.
Remek, ahogy megszoktuk Tőled.
Ölellek.