Kávézófigyelem

furjanos•  2011. február 21. 17:38

Leül, rágyújt. Vakítóan fehér
asztal. A hamutál megcsillan
a Napban szeme hártyaüvegén.
Vár valamire. Valamire ami nem
jön. Lábai keresztben, hátradől.
Kilóg az árnyék alól. A többi
fekete a tűzpiros napernyő alatt.
Megkavarja a kávét. Újságot olvas.
Átlapoz a délutánra. Még mindig
ott és ugyanúgy. Na most. Most talán
érkezik valaki, de felismerhetetlen.
Épp olyan mint akit nem ismerek. Ki
lehet? Honnan tudnám, de összeillenek.
Csak ülnek egymással szemközt. Idegenek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2011. március 16. 11:40

Micsoda hangulat!!! Nem szabad ehhez szólni, csak olvasni..

Törölt tag2011. március 2. 13:59

Törölt hozzászólás.

Ross2011. március 2. 13:40

Elkezdtem olvasni és egyre nőtt a meglepődésem. Biztos, hogy kölcsönösen nem tudtunk egymás szövegéről, mégis azonos a főszereplő, a hangulat, még a szituációt festő egyes tárgyak is. A Te megoldásod távolságtartóbb, így talán jobban kifejezi az állapotot. Amiről pedig szóltam:

http://www.poet.hu/vers/49892

Babett2011. március 2. 12:58

érdekes vers,látattó!

K.Eszter2011. február 28. 23:35

Pincér, új kávé rendel...
eddig hány volt?

furjanos2011. február 21. 20:00

jól látod, barátom, ki kell onnan venni azt a mankót, ne sántítson.

janow2011. február 21. 19:28

''Épp olyan mint akit nem ismerek.'' Ez a sor különös tekintettel a megelőző ''felismerhetetlen'' árnyékában nagyon nem jól hat. Ha a ''felismerhetetlen''-t mondjuk hármaspont helyettesítené, más lenne a leányzó khmm... ''fekvése'', akarom mondani ülése a teraszon:-)

Egyébként nagyon jó kis pillanatfelvétel.

Törölt tag2011. február 21. 19:24

Törölt hozzászólás.

K.Eszter2011. február 21. 19:12

Kávé rendel. Erős legyen.

szilba2011. február 21. 18:57

jó nekik..........:)

irenke2011. február 21. 18:57

Idegenűl hangzik...
de belűl felismerhető,
harmóniájuk!