Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
in memoriam: Kertész László
furjanos• 2011. április 19. 20:00
átsétál az utca másik oldalára
biciklijét maga mellett tolja
magas homlokán is felkel a Nap
sarkig nyitott arcában
már nem látszik a holnap
a körmeire tapadt tintafoltok
átfestik a határt
lecsorog a madárdal
az akácok kérges oldalán
a dűlőút mentén
friss szénaillat
háttal támaszkodik
a meztelen Napnak
nyomában félholtra vert
árnyékok zihálva szaladnak
még talán hátranézett
amikor fékcsikorogva
leparkolt a halál
s lyukat ütött nyílt sebeivel
az örökkévalóság
a szemközti ház falán
janow2011. május 15. 18:54
Versed megfelelt a hatalmas kihívásnak.
Bianca2011. április 19. 22:48
Nagyon szép vers
friss szénaillat
háttal támaszkodik
a meztelen Napnak
igen és minden oda van
Tiszta szívemből sajnálom. Bianca
versike2011. április 19. 21:32
''még talán hátranézett
amikor fékcsikorogva
leparkolt a halál''
Nagyon jó soroknak tartom, nagyon tetszenek ( ha lehet ilyet mondani egy ilyen témájú versnél... ), de mindenképp méltóbbá hangsúlyozzák az emlékezést...
Gratula!
furjanos2011. április 19. 21:29
köszönöm szépen...
Marie_Marel2011. április 19. 21:16
Szép megemlékezés: méltó írás Kertészhez.
Törölt tag2011. április 19. 21:06
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2011. április 19. 21:04
Törölt hozzászólás.
kovacsagi2011. április 19. 21:03
.
furjanos2011. április 19. 20:53
..., úgy
pepo2011. április 19. 20:19
árnyékok zihálva szaladnak
még talán hátranézett
amikor fékcsikorogva
leparkolt a halál
s lyukat ütött nyílt sebeivel
az örökkévalóság
a szemközti ház falán ...........