Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
híd
furjanos• 2010. február 14. 19:42
kértelek hogy várj meg
nyomodban aggódva gázolok
zavaros alján az éjszakának
azóta is követlek távolodsz
szívdobogva üldözöm a pillanatot:
egyetlen percnyi mondatom maradt
ezt még hallanod kell áttetsző alak
nem kelhetsz így útra nélkülem
még valamit adni akarok
végérvényesen egyedül maradsz maradok
- látod mennyire sietek utánad?
magam mögött hagyom a fényeket
összeszűkül a város
repedt tenyerű járdákon
lassú és nehéz a lépés
minden nyirkos csúszós sáros
kapkodva veszem a levegőt
túl hamar jön az ébredés
ez most nem az a hóeséses séta
a híd túloldalán még utolérlek néha
2010. február
furjanos2010. február 15. 19:56
Krisztina: ez remek!
furjanos2010. február 15. 19:24
köszönöm drága Barbara...
szebarb2010. február 15. 09:17
Öröm Téged olvasni, még ha a téma nem is örömteli.
A versed vége, a híd - bámulatos.
Törölt tag2010. február 15. 00:27
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. február 15. 00:25
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. február 14. 21:46
Törölt hozzászólás.
furjanos2010. február 14. 21:32
Köszönöm kedves Irénke!
pepo2010. február 14. 21:11
kapkodva veszem a levegőt
túl hamar jön az ébredés
ez most nem az a hóeséses séta
a híd túloldalán még utolérlek néha
Etka2010. február 14. 21:11
...a híd túloldalán még utolérlek néha ...:(
olellek.)
irenke2010. február 14. 20:39
Csak csodálattal tudom olvasni,végtelen szereteted valóságát!
furjanos2010. február 14. 20:21
néha...
narnia2010. február 14. 20:01
a híd túloldalán még utolérlek néha
furjanos2010. február 14. 20:00
Jó néző pont az kedves Ancsa.
Sokszor jó, itt is...
kapocsi.ancsa2010. február 14. 19:51
Mindig megállok, néha filmként nézem
ahogy néhány írás, elsétál előttem.
''- látod mennyire sietek utánad?
magam mögött hagyom a fényeket
összeszűkül a város
repedt tenyerű járdákon ''