éles

onnan már nincs tovább
visszahozod az el
dobott követ hiá
ba fékezed magad
hajt előre a bán
tó lendület torkod
ban lüktetek egyre
meztelenebb az éj
szaka eleven hú
sodba vág az elár
vult tél szaga ki tud
ja hová rohansz uj
jaid közt formázod
a szelet lebegsz a
magába roskadt tá
volság hártyavékony
élei felett bi
zonytalan vagy nélkü
lem tudom és látom
te mindenekfelet
ti árva csuklóid
ba szöget üt az el
engedés megfeszülsz
az árvaságra meg
állsz a legszűkebb tér
ben arcod hullik ki
fordított tenyered
be már minden túl mö
götted van hogy vala
hogy másként fejezd be