délután

furjanos•  2010. április 30. 19:40

ülünk egymással szemben
és csak hallgatunk
a válladról leomló csendben
minden lebeg de épp csak a föld felett
nem érintkezik semmi semmivel
a tekintet az egyetlen kapocs
(közted és köztem ez éppen elég)
miért is mondanád ha látom rajtad
semmi ereje most a szónak
nedves ajkadon ég a naplemente
minden virágát összegyűjtve sem lehetne
olyan vakítóan szép a tavasz
mint egyetlen résnyi mosolyod
és csak ülünk a hallgatásban
meztelen harangozás a délután

maradjunk amíg lehet

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2010. május 14. 20:50

köszi barétom:-)

Törölt tag2010. május 2. 21:59

Törölt hozzászólás.

janow2010. május 2. 21:19

Nálam az uccsó előtti sor a csúcs. Természetesen az egész tetszik.

Törölt tag2010. május 1. 08:28

Törölt hozzászólás.

furjanos2010. május 1. 08:24

köszönöm

Törölt tag2010. április 30. 21:08

Törölt hozzászólás.

Leona2010. április 30. 20:42

Szép vers nagyon!Tele van mély érzelmekkel.Gratulálok!

furjanos2010. április 30. 20:35

Köszönöm, Marie!

dreaming582010. április 30. 20:16

...nagyon...

Marie_Marel2010. április 30. 19:59

nedves ajkadon ég a naplemente
minden virágát összegyűjtve sem lehetne
olyan vakítóan szép a tavasz
mint egyetlen résnyi mosolyod


micsoda vallomás bújik meg itt! :-)))


A kedves válláról leomló csend sem mindennapi kép!