anyám

házsorok tömbök
hömpölygő köd az út felett
járdák repedései homlokomon
az otthon melege helyett
csatangolni ott ahol végképp
magamra hagynak az ablakok
egyetlen durva metszés az árnyék
magam is az vagyok
a lámpasor vibrál
fekete szél a fegyencéjszakában
fél arcom úgy ragyog a fényben
mint anyám keze a mosogatótálban