Aknay-kórtan

amikor jelen vannak amikor elbújnak
kétségbevonhatatlanul éppen ott és akkor
az elsimított a felhorzsolt tér mögött
csak egy pillanatig középen
aztán már sokkal mélyebben
de csupán éppen annyira
hogy az érintések közt elférjen
egy suhintásnyi vonal
ami mindent metsz és illeszt
enélkül megtorpannának a színek
lefelé lépcsők vezetnek
felfeszített fejből tekintet
tart épp valahová
valahová ahol csak annyi hely van
hogy maradék nélkül illeszkedik
egy mindenekfelett-angyal
kettéhasított mosolyába