A múlt:...Megfáradt lelkek 2

A Múlt

Megfáradt lelkek...2

Nincs többé lelkünknek haragja,
láng oszlopok égették házaink halomra!
Nincs bennünk öröm, békére várva
Holt lelkünk a bánattól árva.

Fáink lombjai fölött,
Falunk harangja száll messze
Lelkünkből a bánatot hogy kiterjessze,
és a szunnyadókat felébressze.

Nincs reményünk,
elhagyott bennünket az Isten!
Ott állok felemelt kérlelő kezekkel a sziklaszirten.
A népem békére, nyugalomra intem.

Ha tavasszal a nap bíbor vörös fényével kel
Ártatlan lelkek titeket némán átölellek.
S az idők végtelenjén
megpihen a szívünk Istenünk végtelen kegyelmén.