füzetmargóról, asztalfiókból ... régről
forróság
/ 2000 június Mártély /
nádtetők hátát
ostorozza szálasra
a nyári napsugár
gólyapár az ártéren
lábról lábra áll
kelepel a szélnek
s kutatja a vizet
de nem talál bíz mást
csak felhabzó sziket
folyóparti
/ 1997 egy júliusi alkonyat /
gerincre kap a gőzölgő pára
néhány óvatos holdsugarat
de jaj oda nézz - szétporlik
lángokkal teli katlan az alkonyat
szere-bere
/ 1993 ősze /
ici- pici
babuci
anya szeme
fénye
inci- finci
nózi alatt
mosoly bújik
nézz 'de
látom tetszik
a mondóka
szere-bere
kincsem
de már lassan
befejezem
itt az este
érzem
csillag szeme
becsukódik
álomvilág várja
ici-pici
valóságát
anyu karja zárja
/ elsőszülöttem kedvenc kis altatója volt .... csak mosolyt kaptam érte , de azt mindíg és nem is várok ezért más elismerést.... akkor begyűjtöttem minden létezőt /
naplórészlet ....
/ 1995 ősze /
mások által megírt narrációk, és önmagunk vegyületei lettünk...
klissék
mesterségesen megkomponált képek
arcunk fényvesztett , s ha egy tükör kerül elénk,azt kérdezzük : Ki ez?
már nem mindig merjük azt látni, ami valóban vagyunk...
félelmeink kristályaival ékítjük , s gátlások szalagával kötjük
szabott kontyba hajunk,
s hogy a kép teljes legyen, sminkelünk is ....
égővörös mosolyt, vagy halovány pírt ....hogy mögé senki se lásson....még Te se ki pedig előttem állsz, még Te sem azt látod.
talán most, talán soha
/ anyámnak - 1992 nyara /
itt vagyok még
pedig kifordult sarkából a cseppvilág
talán most
lassan takar be a semmi
talán nem fáj többé a még
s nem ijeszt halálra a menni
érteni kéne rég ... - elég idős valék
talán most ... talán soha
egy utolsó- elsőt kéne lépni
talán soha, talán tegnap
talán megszünök nevetni
itt vagyok még
pedig kifordult sarkából egy csepp világ
talán soha
hisz lehetetlen feledni
"talán eltünök hirtelen, mint erőben a vadnyom "
talán nem is kellett volna lenni