amit átélsz...

narnia• 2012. október 7. 20:04

már el nem veszik. egy völgy csendjét hordod

karod erejében. és anyád mosolyát csillantja

tekinteted. benned ring a szülőföld.

tudom van hogy száraz a csend.idehaza épp

felmetszett szikeken ezernyi apró lila virág.

ahogy benned minden szó világ.

és van. ( mert nemrég megesett )

hogy az apró farizeuskezek ( tudatlan tiszta daccal)

templomokat romboltak el. hitted volna?

és mi mégis szívünkre öleltük őket, mert oly csepp mind.

és a mi vétkünk hogy nem mutattuk meg nekik:

a tett súlya van hogy mást temet. hamvak. anyáké.

őseink. az alkonyok elnyúlnak a táj felett

vérző nappalokra varasodón viszketők az egek.

te is. ( akár elsőszülötteink )

húsig felvakarva fordítanád ki a jelent.

még sem bírsz dolgokkal. hát bűnöst keresel

kitépett szegek hegeinek stigmáival

jelölve a teret. magadig jutsz csak el.

vándorolva kopasz lélekszirteken.

két marokkal szorítod lapok torkára

a végtelent.

2012. augusztus 23.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

narnia2012. október 8. 10:26

Steel2012. október 8. 09:15

'' az alkonyok elnyúlnak a táj felett

vérző nappalokra varasodón viszketők az egek.''

pepo2012. október 7. 20:10

húsig felvakarva fordítanád ki a jelent..

..............