Édesanyám nélkül

Lassan egy éve annak, hogy elmentél... lassan egy éve annak, hogy szenvedéseidnek a sors véget vetett.
Úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, mintha csak rémes álomba ringattuk volna magunkat és mégis oly rég érezhettem ölelésed. Hiányzol.
Nem telik el úgy nap, hogy újra és újra ne jutnál eszembe, nincs oly nap, hogy ne hiányoznál.
Felnőttem, de azt nem gondoltam, hogy gyermekéveim vége és a hivatalosan felnőtt korban megtett első lépések, majd ennyire keserűek lesznek. Nem gondoltam, hogy ezek a búcsú évei lesznek.
Még mindig nehezen írok, még mindig nehezen látok a könnyek árján át.
Még mindig felfoghatatlan, még mindig annyiszor akarlak felhívni, még mindig annyiszor a szobád felé veszem hazatérve az utat, hogy köszönthesselek, de te már nem vagy ott.
Idén először a névnapodon, halálod évfordulóján (augusztus 5-én) nem tudlak megölelni.
Kegyetlen ez az élet...
Drágám, bárhol is járjon leked tudnod kell, hogy soha sem feledünk, és örékké szeretünk. 

Telnek a napok, már két hete, hogy elmentél, elaludtál egy csendes éjszakán... lecsuktad könnyes szemed és magad mögött hagytad a szenvedést...
Édes, drága anyukám, olyan magányos lettem, a napok nélküled, oly keserűen telnek... hiányzol, minden szívdobbanással fájdalmasabbá válik a tudat, hogy nem lehetek már veled... annyi mindent mondtam volna, annyi mindent szerettem volna még elmondani...
Éjszakánként a csillagokat nézve gyönyörű arcod vonalai rajzolódnak ki az égen... tekintetem valahová a messzi távolba mered... - vajon jobb ott, hol a piciny csillagok élnek? -
Bármennyire gyorssan mennek a napok, az évek, tudnod kell, hogy soha sem felejtünk el Téged!

Nyugodj Békében

Drága Édesanyám!
A múlt kísért, emléked mindig bennem él...
Életem egy új fejezete nyílt... néhány napja még voltál, ma már csak emlék vagy... de emléked a szívemben örökre megmarad...
Bánatom nem enyhül, lelkem legmélyén, emléked örökkön örökké él...
Fontos voltál, fontos vagy, az élet nélküled oly üres, oly sivár a lekem mélyén a szívem, arra vár, hogy majd felébredek egy szép napon és te ott vagy úgy, mint rég, úgy mint akkor...
Elmentél... búcsú és szavak nélkül, a szenvedések árján úszva, Te ki nekem oly fontos voltál, ki az életem apró boldogágát jelentetted...

Nézz Rám... mondd mit látsz? Mondd mi vagyok nélküled? Mondd ki lehetek ily magányosan az árnyak furcsa özönében?

Te voltál minden.... az élet és a sorsom záloga, te jelentettél mindent Édes álmom otthona...
Te voltál kihez odabújtam, te voltál ki felnevelt, te voltál ki először látott sírni, te voltál ki velem nevetett...
Te voltál ki megnyugtatott...

Bocsájsd meg nekem, hogy nem tudtam többet tenni, hogy nem tudtalak megmenteni, bocsánat az elmúlt évekért és hogy amíg éltél csak szenvedtél!!!