Lassan 1 éve

Lassan egy éve annak, hogy elmentél... lassan egy éve annak, hogy szenvedéseidnek a sors véget vetett.
Úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, mintha csak rémes álomba ringattuk volna magunkat és mégis oly rég érezhettem ölelésed. Hiányzol.
Nem telik el úgy nap, hogy újra és újra ne jutnál eszembe, nincs oly nap, hogy ne hiányoznál.
Felnőttem, de azt nem gondoltam, hogy gyermekéveim vége és a hivatalosan felnőtt korban megtett első lépések, majd ennyire keserűek lesznek. Nem gondoltam, hogy ezek a búcsú évei lesznek.
Még mindig nehezen írok, még mindig nehezen látok a könnyek árján át.
Még mindig felfoghatatlan, még mindig annyiszor akarlak felhívni, még mindig annyiszor a szobád felé veszem hazatérve az utat, hogy köszönthesselek, de te már nem vagy ott.
Idén először a névnapodon, halálod évfordulóján (augusztus 5-én) nem tudlak megölelni.
Kegyetlen ez az élet...
Drágám, bárhol is járjon leked tudnod kell, hogy soha sem feledünk, és örékké szeretünk.