dit18 blogja

A László napot Rakacán tartották barátomék a keresztanyjáék nyaralójában. Jól éreztük magunkat, bár az idő ott is nagyon rapszódikus volt, és többször is eleredt az eső. Szombaton ebédre fincsi borsóleves és töltött karfiol volt, este pedig szalonnát sütöttünk. Utobbi olyan jól sikerült, hogy Lackóval majd' kipukkadtunk. A tűzgyújtásnál egy kis gyorsítóval oldották meg a helyzetet, mert a szél elég erősen fújt, aztán ennek hatására rendesen égett. Olyannyira, hogy Lackó kezén a szőr is megpörkölődött, és olyan szaga lett ott a bőrének, mint egy perzselt malacnak. :D Ezen röhögcséltünk egyet.
Jó kis szalonna állt rendelkezésünkre. Vagy négy kenyeret csöpögtettünk belőle, meg bőven megszórtuk hagymadarabkákkal, és paradicsommal, paprikával, uborkával kísértük. Nyami, nyami! :)
Éjszaka meg alig tudtunk aludni a kiadós lakomát követően. Lacinak égett a gyomra (aztán egy kevés gyümilé eloltotta a fájdalmát), nekem meg olyan érzésem volt, mintha egy kisebb méretű medicinlabdát zabbantottam volna vacsorára. :)
De ezzel még nem ért véget a dőzsölés. Vasárnap reggel módjával reggeliztünk egy kis kenyérkét, meg szalámit, kenőmájast (fizikai képtelenség lett volna tovább tömni magunkat az előző estét követően). Kínálták a szombati sültszalonnát, de mindketten határozottan elzárkóztunk még az ötlettől is. :D
Mivel tudtuk, mi lesz az ebéd, igyekeztünk helyet hagyni a beígért finomságnak. Fentük a fogunkat rendesen a tárcsás húsra! :) Nagyon fincsire sikerült, krumplival, meg lecsóval volt körítve. Szóval megint degeszre ettük magunkat, és a hasunkon gurultunk el hazáig. :D

Csütörtökön aztán elmentünk a Szent István barlangba is. Amitől először egy kicsit féltem (mert ezer éve voltam, és valami vadabbra emlékeztem), tartottam tőle, hogy milyenek lesznek a gyerekek (de tök jók voltak, meg egy kicsit féltek egy-ketten a denevérektől, és hozzám bújva közlekedtek,-majd felbuktam bennük- de nem akartam elárulni nekik, hogy egy esetleges "denevértámadás" alkalmával én is hanyatt-homlok menekülnék) :) . Aztán megúsztuk szárazon a kis barlangászást, de odafent mindenféle "értelmes" dolgot vásároltak a pulyák, mint például Ördögpatront... Ja, vagy ezt már egyszer leírtam??? Segítsééggg!!!! Már arra sem emléxem, hogy mit csináltam, vagy mit nem! :)
Pénteken búsúztunk 1mástól, de én adni akartam valamit a gyerekeknek. Először cukorkára gondoltam, de aztán úgy döntöttem, valami kevésbé olvadósat ajándékozom a napköziseknek. Elmentem hát a keratív hobbi boltba, ahol az eladó segítségvel kitaláltam, hogyan tudnék a nevükkel ellátott kucstartót készíteni (úgy, hogy közben nem megy rám a gatyám is, és még egész jól is néznek ki a kis emlékek). Egy fagolyót választottam alanyul, amit világoskékre festettem (gondoltam ez unisex), alkoholos filccel írtam rá a nevüket, és hasonló színű zsineggel kötöttem a kulcskarikára. Tényleg pofásra sikeredtek (na jó én elfogult vagyok, de kell egy kis egészséges önbizalom.) :D Féltem a gyerekek reakcióitól, de végül úgy láttam tényleg tetszett nekik.
Pénteken megint Lillafüreden múlattuk az időt délután, ahol mindenféle "nélkülözhetetlen" dologgal gyarapodott a gyerekek otthoni játékgyűjteménye (ha éppen nem használták fel). Aki az előző héten az Opera fesztiválon nem szerezte be, az most vásárolta meg az elengedhetetlen "Műtaknyot", ami meglehetősen undorító játék, továbbá bűzbombákat vettek (ehhez már komment sem hiányzik asszem.) Aztán ellőttük az utóbbiakat... :)

Most két hétig (ez már a második) hagyományőrző napköziben vigyázok a gyerekekre. Nincsenek sokan, csak 12-en délelőtt, aztán ebéd után elmennek öten. Reggel az Alkotóházban kezdjük a napot, ahol táncot, kézműves- és zenei foglalkozásokat tartanak a napköziseknek. Kedden nemezeltünk, meg egy kovácsmester segítségével patkót készítettünk (több és még több segítséggel :). De én is nagyon élvesztem az egészet. Átmentem gyerekbe (egyáltalán nem volt nehéz :). Aztán délután elslattyogtunk a Színészmúzeumba, ami szintén szuper volt. Tartottak a kölyköcskéknek egy foglalkozást, ahol végignézték a múzeumot, mesét hallgattak, videóztak és jelmezt készítettek A császár új ruhája c. meséhez. Jól szórakoztunk, és odabent nem kellett a viharfelhők elöl menekülnünk, bár délutánra egész jól kialakult az idő...
Tegnap úgy volt, ha rossz idő esetén megyünk az Ifi házba DVD-t nézni, ha pedig jó idő lesz, akkor elmegyünk játszóterezni. Nem esett, sőt verőfénynesen kisütött a nap délutánra, de a pulyácskák semmi hajlandóságot nem mutattak a szabadtéri játékra, filmezni akartak. Mondom: nekem nyolc. De végül mégsem jött össze a mozizás (projektorral szoktak mesét vetíteni nekik), mert a teremben már felmostak a takarító nénik, és nem lehetett összepiszkolni, mivel az este felléptek a táncosok. Így hát a kertben fociztunk, meg csigafutamott rendeztünk néhány gyanútlan puhatestű részvételével. :)

Hat évvel ezelőtt találta ki Laci ezt a sporttal összekötött bulizási formát, melynek elnevezése: Ping-pong party, és a garázsukban kerül megrendezésre. Mára nem csupán a ping-pong, hanem a csocsó és a darts is szerephez jutott az estek folyamán. Kb. 2 évvel ezelőtt zajlott le az utolsó ilyen rendezvény, úgyhogy mindenkinek fel kellett elevenítenie tudományát. Most a partyhoz csatlakozott Lejla is. :) Ő csak a csocsós résznél volt jelen, de tök jó párost alkottunk a fiúk ellen. (azért nem nyertünk, de mégis ügyik voltunk...). :D
Később zsíros kernyér került az asztalra, hogy az emberfeletti sportteljesítmény produkáló résztvevők jogos éhségüket csillapíthassák, és pótolják a fénysebességgel történő mozgás során elvesztett hatalmas energiamennyiséget. Az este végére mindenki nyert egy-két meccset, úgyhogy senki sem távozott rossz szájízzel a rendkívüli híres, hírhedt "garázskupáról".

Fantasztikus ötletem támadt, amikor elhatároztam, elmegyek a megyei könyvtárba a Grecsó Krisztiánnal - Faludy-, Déry-, József Attila-díjas írónkkal - való beszélgetésre. Még egy kicsit zizegett a szalma a fejemben, és kitaláltam, hogy miért is mennék egyedül, ha barátaimat is rá tudom "szedni", és megkérem, hogy csatlakozzanak. :) Így történt, hogy Lejláékkal karöltve mentünk el a találkozóra. Lackó még dolgozott, de amikor megtudta, hogy Lejlát elkíséri Jandi is, akkor teljesen megviselte, hogy ő nem lehet ott. :)
A beszélgetés az íróval koránt sem unalmas kérdezz-felelek, hanem nagyon szórakoztató és vicces társalgás volt. Bár a beszélgetőtárs nem igazán jutott szóhoz, mert Grecsó Krisztián megválaszolta magától is a fel nem tett kérdéseket. :)
A Tánciskola c. könyvét előtte két nappal vettem meg (persze a találkozó napjáig nem sikerült kiolvasnom), és dedikáltattam is, úgyhogy nagyon elégedetten távoztam a legújabb szerzeményemmel. De itt még nem ért véget a nap, mert elhatároztuk, hogy ha rajtunk múlik, nem hagyjuk ki Lacit sem a jóból, és ha az író-olvasó találkozót el is szalasztotta (önhibáján kívül), azért még velünk beszélgethet. Így hát beültünk, jobban mondva kiültünk a Mese cukrászda melletti Korzó kocsma teraszára, ahol szintén nagyon jó hangulatban dumálgattunk, amíg meg nem jött egyenként mindenkinek az utolsó előtti busz, villamos, és szépen elfurikázott minket haza...