dit18 blogja

Lackóék végre megjöttek Svájból! :) Olyan hosszú volt az a hét! Alig vártam, hogy véget érjen. De angyon kalandos útjuk volt. Az apukája csak úgy kipróbálás céljából kölcsönkérte egy kolléganőjétők a GPS-t, hogy kirándulásaik során hasznát vehessék, és ha beválik, akkor még lehet, hogy egyszer maguknak is vesznek. Hát, nem mondhatom, hogy bevált volna. :) Werdwnbergbe szerettek volna eljutni a GPS segítségével, ami egy csodálatosan szép kisfalucskája Svájcnak. Már voltak ott egyszer, akkor nem is volt gond az odajutá, csak most más irányból közelítették meg, és biztosabbnak látták, ha segítségül hívják a kis navigátort. Le is hozta őket az íutópályáról ,mondván arra kell menni Werdwnbergbe, követték az utasításokat, és egyre feljebb vitte őket a hegyre a szűk, kanyargós szerpentineken. Akkor lett gyanús a GPS "viselkedése", mikorjobbról egy tátongó szakadék figyelt rájuk, és a navigátor azt mondta: Forduljon jobbra! Ezt az utasítást kis gondolkodás után nem követték. :) Továbbá, mikor nem voltak hajlandóak belefordulni a szakadékba, azt kérte tőlük, amint lehet forduljanak meg. A baj csak az volt, hogy örültek, hogy elférnek az úton, ami egysávosnak is elég szűknek bizonyult. Végül, mikor tehetetlenségükben teljesen felértek a hegyre, a GPS újratervezte az útvonalat, ők pedig kis híján a svájci Alpokban megváltak a haszontalan kütyütől, mert a mellettük tátongó szakadék tökéletes alkalmat nyújtott volna a GPS-től való megszabadulásra. :)

Végül megkegyelmeztek a csekély értelmű kütyünek, és saját eszük segítségével valahogyansikerült közelebb jutniuk a tengerszinthez minden különösebb probléma nélkül. De a nyaralás megpróbáltatásai itt nem értek véget. Két nappal a hazajövetel előtt Laci felfújhatós ágyikója elkezdett puhulni, mintha csak ez lett volna dolga. Bele is fújtak, hogy kemény legyen. Azonban az estefolyamán egyre lejjebb és lejjebb engedett, Laci észrevette, hogy lassan mindene érintkezik a földdel, csak körülötte volt némi levegő a matracban. Az uccsó két éjszakát így kellett kihúzni. Bár, amit csak talált maga alá pakolt, azonban elég kényelmetlenül aludt mindkét alkalommal.

A hazatérés jól indult, minden rendben zajlott, Laci és apukája váltva vezettek. Már Magyarországon voltak az M1-esen, amikor történt az a baleset azzal a román kamionnal, és az útra ömlött a fokozattan tűzveszélyes anyag. Három órát rostokoltak a mentesítő kamionra várva, meg amíg a tűzoltók biztosították a terepet. Ez volt este nyolctól tizenegyig. Eléggé kiborító lehetett számukra az egész napos út után még ezt is kibírni. De, hogy teljes legyen a káosz, mikor nagy nehezen elindult a kocsisor, és lehetett volna menni, akkor meg nem indult be a járgányuk. Szegény Laci tolta az autópályán a jó sok csomaggal megrakott kocsit egy enyhe, de annál sunyibb emelkedőn, közben körülöttük 100-zal húztak el az autók, de csak nem akart beindulni a fránya négykerekű! Végül egy érző lelkű ember állt meg, és segített neki megtolni a nem kicsit leterhelt kocsit, és akkor felbőgött a motor. Végre jöhettek haza! :) Épségben megérkeztek, de elég viszontagságos volt a hazafelé út!

és ezúttal az én hibámból. Elmentem az egyik piacvezető drogériába (nem csinálok már belőle reklámot, de a kétbetűsbe :), és a törzsvásárlói kártyám segítségével egy fantasztikus jó kuponfüzet kiváltására jogosultam, és éltem a kihagyhatatlan lehetőséggel. :) Fel is hívtam tesómat, hogy kell-e neki valami az akcsiós termékekből. Meg is kért, hogy vegyek neki naptejet, meg női borotvát. Magamat pedig megleptem egy pumpás dezodorral, és egy roll-ossal is (biztosra megyek, na :), plusz a nehéz napokra való holmit vettem, továbbá egy-két apróságot, ami nem volt kedvezményes (ezt most itt nem részletezem). A dologban ott jött a csavar, hogy a pénztárnál kaptam meg a kuponfüzetet, és ott a kígyózó sor előtt kellett kikeresnem és kitépkednem a kuponokat. Lányos zavaromban azonban elnéztem a dolgot, és egy fránya kupont nem téptem le. :( Az eladóban bíztam, hogy szól, ha van még kupon, kérdőn néztem rá, de ő is mondta, hogy szerinte is ennyi. Hát ő is ember, tehát tévedhet, akár csak szerény személyem. Ezzel a bamba húzásommal 500Ft-ot buktam. :( Kicsit sokalltam a végösszeget, de akárhogy számolgattam, a matek érettségi 2-esemmel nem sikerült kiszűrni a bibit. Meg láttam, hogy mínusz 500Ft, azt hittem ez a tesómnak vett borotvából jött le, de itthon vettem észre, hogy érdekes módon ez a kupon most is ott díszeleg a füzetben, illegeti magát, és hergel engem. :( :)

A napköziben folyton rágták a fülemet a gyerekek, hogy én is fagyizzak. Hát az egyik nap én is vettem egy fagyit, de első körben maradtam a hagyományosnál. Vettem egy citromfagyit csokiöntettel mézestölcsérben. Valami eszméletlen jó volt. :) :P

Tegnap és tegnapelőtt a szőlőföldön metszettünk. Miért is ne azon a két napon, amikor hőségriadót rendeltek el Északkelet Magyarországon? :) :S Na, de hajnal ötkor már kint sorakoztunk, kicsit kómásan, kicsit fázósan, de hősiesen. Azért a legnagyobb melegben már nem csináltuk, még délelőtt abbahagytuk a munkát. Ügyesek voltunk, és majdnem teljesen készen is lettünk. A maradékot meg már befejezi apa a barátjával. :P Aztán ma izgulhattunk, hogy le ne verje az egész gyümit a jég, mert elég durva kis zivatar kerekedett. Tegnap este is dörgött, villámlott, de itthon nem tapasztaltunk semmi vészeset. Csak ma hallottuk, hogy a krumplit és a hagymát elverte a jégeső. Mert itt nálunk még áll a TSZ. :) Már kissé elavult ez a intézmény, de nálunk azért még működik, és bizony elég sok embernek biztosít megélhetést. A környező falvakban szintén vannak szövetkezetek, amelyek állják a strapát. De, ha ez a szélsőséges időjárás "elintézi" a termést, akkor már nem biztos, hogy képesek lesznek fennmaradni ezek a jóöreg TSZ-ek.

Csütörtökön aztán elmentünk a Szent István barlangba is. Amitől először egy kicsit féltem (mert ezer éve voltam, és valami vadabbra emlékeztem), tartottam tőle, hogy milyenek lesznek a gyerekek (de tök jók voltak, meg egy kicsit féltek egy-ketten a denevérektől, és hozzám bújva közlekedtek,-majd felbuktam bennük- de nem akartam elárulni nekik, hogy egy esetleges "denevértámadás" alkalmával én is hanyatt-homlok menekülnék) :) . Aztán megúsztuk szárazon a kis barlangászást, de odafent mindenféle "értelmes" dolgot vásároltak a pulyák, mint például Ördögpatront... Ja, vagy ezt már egyszer leírtam??? Segítsééggg!!!! Már arra sem emléxem, hogy mit csináltam, vagy mit nem! :)
Pénteken búsúztunk 1mástól, de én adni akartam valamit a gyerekeknek. Először cukorkára gondoltam, de aztán úgy döntöttem, valami kevésbé olvadósat ajándékozom a napköziseknek. Elmentem hát a keratív hobbi boltba, ahol az eladó segítségvel kitaláltam, hogyan tudnék a nevükkel ellátott kucstartót készíteni (úgy, hogy közben nem megy rám a gatyám is, és még egész jól is néznek ki a kis emlékek). Egy fagolyót választottam alanyul, amit világoskékre festettem (gondoltam ez unisex), alkoholos filccel írtam rá a nevüket, és hasonló színű zsineggel kötöttem a kulcskarikára. Tényleg pofásra sikeredtek (na jó én elfogult vagyok, de kell egy kis egészséges önbizalom.) :D Féltem a gyerekek reakcióitól, de végül úgy láttam tényleg tetszett nekik.
Pénteken megint Lillafüreden múlattuk az időt délután, ahol mindenféle "nélkülözhetetlen" dologgal gyarapodott a gyerekek otthoni játékgyűjteménye (ha éppen nem használták fel). Aki az előző héten az Opera fesztiválon nem szerezte be, az most vásárolta meg az elengedhetetlen "Műtaknyot", ami meglehetősen undorító játék, továbbá bűzbombákat vettek (ehhez már komment sem hiányzik asszem.) Aztán ellőttük az utóbbiakat... :)