czegledy66 blogja

Napsugárnak, fénye ragyog a szobába
Dédimama imát mormol magába.
Minden reggel imádkozik, Jézusához fohászkodik.
Így kezdődik minden napja, mert Jézusát ki nem hagyja.
Serény munka, ami várja, baromfija mind őt várja.
Etetgeti keményen, füvet szed ő serényen.
Seprő kerül kezébe tiszta udvar körüle
Mikor végez mindennel, pihenésnek helyébe
Rongyot vesz a kezébe. Tű, cérna, s a kisszéke
Kerül ki a helyére. Világos a veranda, vásznon ott a sok minta.
Hurok, öltés, tűbe fűzés, szaporodik a sok öltés
Szorgos kezek munkája, kerekedik mintába.
Unokáit várja, várja, hátha akad új munkája.
Idős kora ellenére, csak a munka jár eszébe
Mindig kérdi, kérdezgeti, miben tudna segíteni.  
(2010. június 1.)

Oly erős fájdalom kínozza testemet,

Az üvöltés határát súrolja az érzelem.

Könny mi a szememből kicsordul,

S enyhíti szenvedésemet,

A fájdalom érzését elmondani nem lehet.

A csontokba hatoló fájdalom,,

Az ember tűréshatárát érinti meg.

Enyhítést csak a fekete föld

Mélye teheti meg.

Mikor már mozdulni is alig lehet

S vonszolom testemet

A fájdalom érzését,

Elmondani nem lehet.

                     2010,03,16