czegledy66 blogja

Sok éve az idő látja

ráncát arcán mit

 a fájdalom rakott rá.

Székén ülve

 két kezét ölébe

ejtve, gondolataival

 a távolba merengve

 ül nagyikám.

Könnybe lábadt két

szemében fájdalommal

tekint a semmibe,

szeretteire emlékezve

kik már a mennybe

távoztak örökre!

 

2011. január 16.

Emlékszem egyszer,

Úgy harminc évvel ezelőtt

Gyermekfejjel mezítláb a legelőn.

Futottunk a labda után,

Nem szúrt akkor csak a csalán.

Kő, kavics, s rögös föld

Mi utunkba került, sebezte lábfejünk.

Zsebkendő a sebes lábfejen,

Nem számított csak a szabadság

Érzése s a végtelen.

Most felnőtt fejjel,

Mikor hosszabb sétára mentem

Eszembe jutott régi gyermekévem.

Fájó lábam cipőtől mentve,

Mezítláb indultam a végtelenbe.

A régi érzés újra felkarolt.

Csak a láb, kényes már nagyon.

Apró kavics is fájdalmas,

S a talpam az aszfalton ballag.

Meleg az aszfalt, poros az út is,

De a régi érzés már nincs itt.

                              2010,07,21