Emlékszel? Emlékszem!

 

Emlékszel? Mikor megismerkedtünk búcsú volt a falunkban!

Veled ültem először a körhintán, s boldogan löktük egymást.

Azóta se mertem ráülni. A búcsúfiának egy tükrös szívet kaptam.

Akkor ott oly szép volt a világ, s boldog voltam, mint még soha

többé.

 

Emlékszel? Azon az októberi éjszakán, a csillagos ég nézett

ránk!

Hideg csípős volt az idő, de a kispad hívogatva integetett felénk!

Egymás karjába bújva csókra-csókkal válaszolva, dacolva a

hideggel bújtunk egymáshoz.

 

Emlékszel? Másnap halottak napja volt. Aznap este már sok

mécses világított a sírokon. Mi mulattunk míg mások a síroknál

rótták le, a kegyeletüket …

 

Emlékezem! Oly sok év telt el, azóta s minden évben kerestem

arcod az emberek között, hátha látlak. Előjönnek a régi

emlékképek. A nagy fülű elefánt! A többi romantika, a csokor

rózsa az ablakomba…

 

Emlékezem! Hat éve már mécses világít ezen az estén, titokban

emlékezem rád! Hat éve hiába keresem arcod! Már nem

láthatom.

Halottak napja közeledik, s a mécses a Te sírodon is világít! ...

 

2013. október 27.