Az ember beszél(jen):

• Az ember beszél(jen):

 Nem kell az, hogy szeressetek.

Ha akartok, gyűlöljetek.

Teszem, mire teremtettek,

más egyebet nem tehetek.

Nem kell az, hogy szeressetek.

Ha kívántok, gyűlöljetek!

Én szeretlek benneteket,

vagytok akár pokolszentek.

Én megteszem, mik kellenek.

Nem baj, ha nem tetszik nektek.

Nem kell az, hogy szeressetek.

De kell az, hogy jók legyetek.

Teszem, miért emberváltam,

miért vízből előmásztam,

 miért földből előmásztam,

vajon aztán visszavágyjam?...

Teszem, miért istenedtem.

S máshoz legyen erőm-kedvem.,

energiám és sok kezem?

Nem kell az, hogy szeressetek,

de

ha gyűlöltök, jól tegyetek.

Megtettelek mindnyátokat.

Nem várom a mitszóltokat.

Mostan lehet, hogy ledöftök.

De ne legyen ez bűnötök!

Megtettelek mindőtöket,

már mindenki előjöhet!

A sötétült házaikból.

Napocska már nekik is szól.

A vasrideg koporsóból,

égmagasból vagy föld alól.

Megcsináltam.... megcsináltam...

A Rém útját most elálljam?

 Pokolnak és mennynek réme,

ambrózia az ő vére,

űrsötétség sem az éje,

emberlélek nekii étke,

felénk közelg, vedd már észre.

Szórja reám a sok átkot.

No de hát én a világot

már meggyártám

Nagyon várt rám.

És megtörtént.

Írjj rá törvényt.

Agyon Rémet lövöm, szúrom,

megyek tovább ezen úton.

 Rém tetemét tapossátok.

Lábam nyomát tapossátok.

Közétek én most bemegyek, 

nem kell az, hogy szeressetek.