Írás fejtegetzése

Arról szó a fáma, hogy írni kell. Most könnyű az írás, mert gyönyörűen melegít a Nap a tölgyfa árnyékában.

Gondolatmenet arra késztet, hogy az írás jó legyen. Monoton egyforma betűk kissé unalmassá teszik a feladatott.

De, nekünk ezt meg kell oldani, mert a nyelvünk a Világ egyik legszebb igaz, másoknak nehéz nyelve.

Este a gyertyafénye mikor bevilágítja a papírt, és az írás is nehezebb, mert a papír nedvesebb, és már

hűvösebb az időjárás. Bizony-bizony falevélről vízcseppek esnek a földre. Elkezd kicsit esni az eső.

Szerencse, hogy az esernyő alatt ez nem lehet érezni. De, a talaj, vizes. Ezt, érzem. Eső, csak pár percig

tartott. Erre nem készültem fel. No, de térjünk vissza az írás, mert ez az Ember egyik eleme, hogy ír.

Gondolkodó Emberé. Mellettem a kissé ázott talajon egy kupac föld emelkedik ki a síkból. Abbahagyom a

fejtegetést, és az emelkedő földet nézem. Teteje szétnyílik és egy kis állat a Vakond, bukkan elő. Tudjuk,

hogy nem lát, csak a nózijával szimatol. Figyelmemet, most az állatka köti le, s nem a fejtegetésem.

Szerencsére az eső elállt, és újra süt a melegítő Nap. Hamar felszárad a talaj. Újra lehet gondolatokat

fejtegetni. Fejem fölött egy harkály kopog a fán. Felnéztem, hogy a meddig bír ott lenni, csak addig volt ott,

míg megfogta a vacsoráját. Vacsora, jó, hogy eszembe jutott, hogy hoztam magammal egyik kedvenc

ételemet. Csirkepörkölt, nokedlival. Falatozok, komótosan éget lesem, és távolból, színarany fény szökik

fel az égboltra. Addig elmélkedtem az írás fejtegetésén, hogy álomra hajtottam a fejem. Kikeletkor egy,

kellemes hang ütötte meg a fülem.  Felébredtem e hangra, mellettem egy kiskutya szuszogott.

Abbahagytam a fejtegetést, felemeltem a kiskutyát az ölembe, és hazafelé tartottam.

Nejem, aki már a kapuban állt, és várt engem, mikor meglátta, hogy az utca sarkán befordulok, és egy

aranyos ölembe simuló kiskutyát viszek kedélyesen fogadott. Egyből kivette a kezemből, és meleg

takaróba becsavarta, mert látta, hogy fázik.

Engem, pedig arra buzdított, hogy fojtassam az „Írás fejtegetése” című cikket, mert a kiadó már várja.

Szerencsére a gondolataim még a fejembe voltak, így fojtattam, és elküldtem a határidős munkámat.