Fegyver

LVII. rész.  - Károlyék váratlan húzása -

 

Miután Ricco hazautazott, Olaszországba lecsendesült minden. László összehívta a társaságot, és megkérdezte, hogy mi volt ez a kirohanás, mikor a külföldi partnerrel tárgyal, akkor megzavarják a tárgyalási folyamatot.

 

-         Mondjátok, hogy miért kellet a megbeszélést megzavarni, mi a baj? – kérdi László.

-         Csak az, hogy, (hosszú csend), hogy nem jól számoltál el Minket főnök! – felelt a kérdésre János.

-         Nem jól, és miért? Számba vettétek, hogy mennyi pénzt hoztatok haza, menni volt a kis kitérőtők, szálloda, étkezés, hajóút, stb, ezt, mit gondoltok, hogy ki állja! Mi! Amit én adtam a költségekre azt pontosan felmértem, és belekalkuláltam az egyéb kiadásokat is, de nem annyit, amit a tisztelt egybegyűltek pocsékoltak a pénzemből. Hát ezért kaptatok kevesebbet a megbeszélt összegből, érthető?

-         Jó, egy kicsit úgymond túl költöttünk, de hidd, hogy nem direkt csináltunk, amit csináltunk, mert Minket …   - már nem tudta befejezni a mondatott Károly, mert Bocskai közbe vágott.

-         Pont, Te beszélsz Karoly, mikor Veled volt a legnagyobb probléma csapaton belül, pont Te mondod, hogy mi történt Veletek, amikor Rád költöttem egy csomó pénzt.

-         Most miért bántja Karcsit? – kelt védelmére Vera.

-         Károly beteg? –feleli Bocskai.

-         Csak azért beteg, mert azzá tette, direkt. –válaszolt Vera.

 

Bocskai felemeli kezét, lehajtja a fejét, és nyugalomra inti az amúgy is feszült társaságot. Szobában sétál, összeszedi a gondolatait. Vera, és Károly egymást átölelve, János, és Bea egymás kezét fogja, és figyelik László mozdulatait. László a bár pulthoz sétál, tölt egy kis Gint jégkockával magának, lassan belekortyol, majd a poharat megfogja, és elnézést kér, távozott a szobából.

 

-         Hová megy? – kérdi János

-         Honnét tudjam. –feleli Károly

-         Menjünk utána.

 

Fogták magukat, és látják, hogy Bocskai, két testőr kíséretében a labor felé megy.

Utána mennek. A bejáratnál utolérik Lászlóékat.

 

-         Ti mit kerestek itt?

-         Megnéznénk a labort, főnök.

 

Testőrök, Bocskaira néznek, várják utasítását. László bólint, hogy minden rendbe van. Engedjék őket tovább.  Mielőtt belépnénk a laborba, vegyetek fel ezt a védőruhát, és védő papucsot, hogy ne vigyünk be piszkot.

 

-         Köszönjük.

 

Benyitnak a laborba, a laborvezető jelenti Bocskainak, hogy a termelés pontosan a terv szerint folyik a mennyiség, amit elő írt, már raktáron van.

 

-         Nagyszerű, köszönöm szépen.

-         Legyen szíves, és mutassa meg a munkatársaimnak a labort, vezesse körbe a kollégákat.

 

Akkor erre tessenek jönni, bemennek egy szobába, itt nézik a por tisztaságát, ez a folyamat többször megismétlődik, hogy csak tiszta anyagot csomagoljunk be. Átmennek a másik helységbe, itt pedig kimérik a mennyiséget, odébb, pedig már csomagolják. Időnként szúrópróbaszerűen az itt beosztott munkás kivesz a csomagok közül egyet, és teszteli, hogy tiszta e, és megvan a csomag súlya, majd visszarakja többi közé. Akkor ennyi volt mehetünk kifelé, kövessenek.

Bea, észrevesz egy résnyire nyitva hagyott ajtót, és a résen át, látja, hogy mozgás van.

 

-         Ott mi történik?

-         Semmi. –feleli a laborvezető

-         Látom, hogy emberek mozognak.

-         Kérem, oda nem szabad bemenni, mert …

-         Mi az, hogy mert, és Bea belöki az ajtót.

 

Emberek megállnak, nem mozdulnak. Folytassák tovább. Most már mindegy, ha már itt vannak, akkor látják, hogy itt vannak a bútorok, és ebbe helyezik el a kis csomagokat, majd felemeli a szállító kocsikra, és viszik a föld alatt az 500 méter távolsága lévő hangárba, ott a kocsikra teszik a bútorokat, és így szállítják őket, külföldre.   

 

-         Ezek szerint Bocskai nagy területen szórja szét a csomagokat.

-         Igen.

-         Akkor nem csak Olaszországba mennek az árúk.

-         Nem. Laborvezető, szájához emeli a kezét. Észrevette, hogy elszólta magát.

Kérem, ne szóljanak Bocskai úrnak, és ne említsék, hogy tudnak róla, mert megjárom, de nagyon.

-         Nyugodjon meg, hallgatunk. – mondja Károly.

-         Köszönöm. Evvel kivezeti a laborvezető, az előterembe Jánosékat.

-         Hol voltatok ennyi ideig?

-         Megnéztük a labort, tüzetesen, ugye!

-         Remélem, hogy nem mutatta meg a … - mondja László a laborvesztőnek.

-         Nem, Bocskai úr nem, higgye el, hogy nem.

-         Jó, jó ne mentegetőzzön, hiszek magának. Ők meg nem láttak semmit.

-         Miről van szó, mit kellet, volna látnunk? – szóltak közbe Veráék.

 

Hölgyeim, és Uraim, akkor mehetünk a felszínre. Kövessetek. 

 

--------------------------folyt. köv.--------------------