Fegyver

LV. rész.  – elszámolás -

 

Mentő megérkezett, Lászlót elsősegélyben részesítették, sikerült visszahozni az életbe.

László saját kérésére nem ment kórházba. Így a mentőorvos értesítette a háziorvosát, hogy átadta Bocskai László beteget további kezelésre. Mentők távoztak.

Miután jobban lett, vett egy mély levegőt, felült, János, és Károly felsegítette, székre ültették.

 

-         Kérdezhetek valami Laci?

-         Persze, nyugodtan.

-         Mi váltotta ki a rosszulléted nálad, főnök? – kérdezte Károly.

-         A némberek, az a három, akik most még kint vannak a teraszon, ott beszélgetnek.

-         Mit csináltak? - tette el az újabb kérdést János.

-         Leszbikusok, mind a hárman, szeretik egymást. 

-         Hűha, ez komoly? – kérdi Kari.

-         Igen, bevallották.

 

Most már jobban vagyok Uraim, számoljunk el egymással.

Dénes, kimegy a teraszra, és utasítja Beát, és Verát, hogy hozzák fel a táskákat a garázsból.

Lányok leteszik a táskát az asztalra, Bocskai számolja a pénz, közbe megkéri a lányokat, hogy hozzanak Wyskit a társaságnak.

László megszámolta 16 millió 800 ezer euró!

 

-         Ez szép, de úgy emlékszem, hogy amikor nekem telefonáltatatok, akkor csak 15 millió euró volt. Közben megszálltatok a Rab szigeten, kompra fizettetek, és mégis több a pénz. Ezt, hogy csinálttok?

-         Főnök! – szól közbe Kari, amikor ketten a Verával motelban voltunk, akkor Mi ingyen ott lehettünk, ehettünk, mert a tulajdonos vendégei voltunk, teljes ellátásban. Jánosék fizették ki a szálláshelyüket. Ugye, Jani!

-         Ez így van, csak Mi fizettünk a Beával ketten.

-         Oké, ez rendben, de több, amit mondtatok, no, de nem baj, ez legyen Ricco Sandors gondja. Örülök, hogy ilyen ügyesek voltatok.

 

Ürítem poharamat Rátok Barátaim, és köszönöm, hogy e veszélyes munkát elválltátok, és vére hajtottátok. Köszönöm.  Egészségetekre.   

Koccintottak egymással.

Bocskai kifizette a négy főt. (Károlyt, Jánost, Verát, Beát.)

 

Kari, félrehívja Verát.

 

-         Tényleg, leszbikus vagy, mond meg őszintén, kérlek?

-         Vera, bólint, hogy igen, remélem ez a kettőnk közti kapcsolatot nem, fogja elrontani?

-         Nem, de megmondhattad volna.

-         Igazad van, de féltem, hogy akkor már nem kellek.

-         Te, kis csacsi. Semmi gond nincs, és ad egy puszit Vera arcára. Gyere, menjünk vissza a többiekhez.

 

László, és Károly gyertek velem, lemegyünk a laborba.  Megmutatom, hogy még mit fejlesztettem, távollétetek alatt.

Ajtó kinyílik, az egyik őr is megy velük. Bocskai int, hogy most nem kell. Közben beszélgettek, és vidáman tették meg az utat.

Labor ajtajához értek, látták, hogy valamilyen különleges érzékelő van felszerelve az ajtó mellé.

             

-         Mi ez? – kérdi János.

-         Még nem láttatok ilyet, ugye?

-         Nem.

 

Akkor tegyétek ide a tenyereteket, az érzékelőre, és várjatok 10 msp-cet, és utána nyomjátok be az entert. Elárulom nektek, hogy ez csak tízünknek van. Nekem, neked János, neked Károly, őrparancsnoknak, és az öt labordolgozónak. Ide csak öten tudunk bemenni a laboránsokon kívül, senki más. Minden ajtónyitást, az érzékelő jelzi a számítógépemen. Így bármikor tudom visszanézni, hogy ki mikor ment be a laborba, és mennyi ideig volt bent.

Gyertek, menjünk beljebb. Bocskai bemutatta az új labordolgozókat Károlyéknak.

 

-         Titeket nem zavarnak a lányok más állapota? – kérdi László, Jánoséktól.

-         Engem, speciál nem. – feleli Károly.

-         Téged, engem se, amíg nekem jó Bea addig nem zavar. – mondja János.

-         Miért Téged Laci?

-         Picit furcsa, hogy ilyen, de különben nem. Megszokom, majd Ildit.

 

Megszólal Bocskai telefonja.

 

-         Halló, itt Bocskai!

-         Itt Ricco Sandors! Remélem, hogy nem zavarlak.

-         Nem, miben segíthetek Sandors?

-         Jövő hónapban tenném látogatásomat Hozzád.

-         Várlak. Sandors.