Fegyver

XXXXVI. rész.    – rossz tájékoztató -

Kikötöttek, de látták, hogy valami nem stimmel. Bea újból megnézi azt a tájékoztatott, amit a z utasok kaptak. Nem jó valami. Még egyszer megnézi, hogy jó tájékoztató van nála. Megnézi a szomszéd utas tájékoztatóját is. Az is rendbe van. Jani beült a kocsiba, és felhajt a partra. A többiek is beszállnak. Ajtók csapódtak, és Jani elindul.

Örömmel mondja, hogy most már mindjárt otthon leszünk, mert csak át kell menni Horvátországon, és ott van már a kis hazánk Magyarország. Bea megszólal:

 -         Minket átvertek?

 Jani, lelassít, félre húzódik.

 -         Mi van? Tessék?

-         Nézzétek ez nem Radon, kikötőváros, hanem egy sziget, és úgy hívják, hogy Rab.

-         Istenit. – káromkodik Vera.

-         Most mi a fenét csinálunk. – mondja János.

-         Most, egyelőre is megnyugszunk, mondja Károly, és megfogja Vera vastag        combját. Ugye kedvesem? Néz szerelmesen Kari, Verára.

-         Most ne szerelmeskedjetek, arra rá értek otthon is, ha valaha haza érünk. –mondja  hátra Bea. Ezért utaztunk az Adrián nyolc órát, hogy egy szigeten kössünk ki. Röhejes,  és vicces.

-         Ez van, most már nem tudunk semmit tenni, tájékozódunk. –nyugtatja a társaságot  Károly.

Oké. Őröljünk neki, hogy az olaszoktól megszabadultunk. Szép lassan megyünk kelet felé és meglátjuk, hogy hová jutunk ki.

-         Várjál, ott jön egy idős néni, megkérdem tőle, hogy merre van a legközelebbi  kikötő a szigeten. – mondta Bea.

-         Bea, egy kis idő múlva vissza jön, és tájékoztatta a társaságot, hogy a lefelé kel  menni déli irányba. Az útvonal a következő, Rab, banjon, Barbat na Rabu, és Misnjak  kikötőváros. Utazás időtartalma 33 perc, tehát ha sietünk, akkor még elérjük a másik  kompot.   

János, újra indítja a motort, és elindultak a kijelölt útvonalon a kikötőváros felé. Mikor meg érkeztek, látták, hogy a komp már szeli a szorost. Erről is lemaradtak. Körülnéztek, és olvasták, hogy a szoroson, a Misnjak nevű komp fogja őket szállítani, másnap délután 16 órakor, a szárazföldre, Jablanac kikötőjébe.

-         Hát erről is mind mindig lemaradtunk. – mondja János 

-         Ahogy szoktuk. – feleli Vera.

-         Akkor használjuk ki az időt, mondja Kari, és átöleli Verát. 

-         No, most nem szerelmeskedtek, Kedves Károlyom. – közli János. 

-         Most, bizony nem. – mondja kissé hangosan, és tagoltan Bea.

-         Akkor, mit csináljunk?

-         Egyeztetjük, az időnket, most van nálam, 18 óra, mindenki nézze meg az  óráját.  Holnap délután 15 órakor itt a kikötőben e helyen találkozunk. A kocsi nálunk  marad. Mindenki ott tölti, és úgy az idejét, ahogy akarja. Viszontlátásra. János, és Bea beül a kocsiba, és elhajtanak. 

Ez, szép minket itt hagytak, jó kollégák mondhatom. Bosszankodott Károly. Vera, Karival szembe áll, és ezt mondja, hogy Drágám, ne izgasd magad, majd feltaláljuk magunkat. 

Elindultak a városba szétnézni.

 

-----------------------folyt. köv.-------------------