Fegyver

 XXXXIII. rész.  - vadőr fellépése -

 

Miután a kedélyek lecsillapodtak, mind a négyen az asztalon lévő térkép fölé hajoltak.

Nézték, hogy melyik útvonalat válasszák, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Azt mindannyian tudták, hogy lehetőségük nem sok van, mert Olaszország egy szigetország, így azt sem lehet megtenni, hogy mennek a határ felé, és átmennek a másik országba.

Ebbe az esetben csak két megoldás létezik, szárazföld, vagy tenger felé.

 

Bea javaslata a következő volt:

Terni, Firenze, Bologna, Velence majd Unide érintésével érjék el a Szlovén határt, és tovább Magyarország felé.

 

János javaslata:

Terni, Perugie, Firenze, Pisa, Parma, Verona, Udine, és a további megegyezik Bea javaslatával, igaz, hogy ez egy kicsit hosszabb útvonal, de szerintem biztonságos, mert az olasz rendőrségi körzetek nem igen kedvelik egymást, és nem igen segítik a másik munkáját. Jegyezte meg János.

 

-         Vera, Neked mi az útvonal terved? – kérdi János.

-         Még nem tudom, elmélkedem rajta, nincs ok menekülési útvonal.

-         Nincs Verám, de gyorsan kell dönteni, mert az idő fogy.

-         Igyekszem, Jánosom. – válaszolt Vera.

 

Károly erősen nézte a térképet, és a következő útvonalat javasolta. Mi lenne, ha Terniből mennénk Pescana felé, átkelnénk az Adriai tengeren Split érintésével Bosnia – Hercegovinán keresztül mennénk haza. Igaz, hogy ez egy picivel hosszabb út, de erre Ricco Sandors nem számit, hogy ezt megtesszük. Így elkerülhetjük az akadályokat

 

-         Nem rossz. – feleli Jani.

-         Drágám, zseni vagy. Tudtam, hogy meg fogod oldani, mondta Vera. Csókkal jutalmazta, Károly tervét.

-         Na, nem lehetne abba hagyni, mondta ingerülten Bea

-         Tán nem féltékeny vagy?

-         Én, Verám? Én?

-         Lányok abba hagyni! Most már elég! – szólt kissé hangosan János.

 

Várjatok, felhívom Bocskait, hogy mi szól e tervhez. János megbeszélte, és engedélyezte az útvonalat. Így egy héttel, tovább tart a hazamenetel, de ez biztonságosabb, mint a szárazföldi.

 

Egyszer csak kopognak az ajtón. János, Vera, és Bea a fegyverekhez nyúl, és készen állnak, hogy ha kell, akkor beavatkozzanak.

Intenek Károlynak, hogy nyisson ajtót.

Kint álló még egyszer kopog.

Károly ajtót nyit, egy vadőr áll az ajtóban.

 

-         Buona sera! (Jó estét!) - köszön, a vadőr.

Károly bólint.

-         Tu sei il BNW? (Önöké a BNW?)

-         Si, perché? (Igen, miért?) – veszi át a szót Vera.

-         Rami di pino raccolti dal carrello o punitivi! (fenyőágakat szedjék le, vagy büntetek!)

-         L’abbiamo fatto, per non cuocere al sole. (azért tettük fel, hogy ne süsse a nap) – válaszolta Vera.

-         Ci sino turisti, e non sapevo che non é libero. (turisták vagyunk, és nem tudtam,

-         hogy nem szabad)

-         Grazie a parlare! (köszönöm, hogy szólt!) – válaszolt Vera.

-         Addio! (viszontlátásra!) – köszönt el a vadőr.

-         Addio!  - válaszolt Vera.

 

Na, mos jött el az, az idő, hogy gyorsan, és minél hamarabb menjünk el innét, mert nem tudni, hogy a vadőr kihez tartozik. Lehet, hogy Ő is a bandába van. Javasolta Bea.

Oké, akkor pakoljunk, és tűnjünk el minél hamarabb.

-------------------folyt. köv.-----------------------