Fegyver

XXXXII. rész.   – fordulat –

 

Mikor az útvonalat tervezik, hogy merre menjenek hazafelé kari egy kis idő múlva félre, vonul. Fejét kezébe temeti, és hosszan maga elé néz.

Félhangosan ezt mormolja: Nem tehetem meg, ezt nem.

Mindenki Károlyra figyel. Vera odamegy hozzá, és megkérdi, hogy mit?

 

Károlyra néz, és int Jánoséknak, hogy jöjjenek közelebb.

 

-         Mit nem tehetsz meg?

-         Azt, hogy végezzek veletek.

-         Ezt kimondta neked Kari? – kérdi Vera

-         A pincér, a pincér! – ismétli.

-         Mikor? – hangzik az újabb kérdés.

-         Akkor, mikor a vacsora után félre hívott, hogy megmutassa a Ferrariját, mert tudta, hogy a kocsit érdekelnek, az ilyenek, a gyorskocsik. Ezt üzente Sandors, és Ő adta át az üzenetet.

-         Azt is mondta, hogy ha likvidállal Titeket, akkor a pénzt vigyem vissza, és Ő személyesen a Ferrarival haza fog vinni.

 

Vera, Kari vállára teszi a kezét, másikkal kissé felemeli a fejét, szemébe néz, és ezt mondja neki.  NE FÉLJ!

Nyugodj meg drágám, nem lesz semmi baj, nyugodj meg, és ne törd ezen a fejed. Nem fog semmi sem történni. Nem fog. Vigyázunk egy másra, haza megyünk négyen.   

Vera megpuszilja, és nyugtatja.

Károlyom, szólalt meg a másik leány Bea. Négyen jöttünk ide, négyen szálltunk bele ebbe a buliba, és négyen fogunk innét haza menni.

Csak nehogy fordítva süljön el a dolog, tette hozzá barátja János.

Károly megnyugodott, hogy nem kell a társait megölnie, és neki sem lesz semmi bántódása, mert vigyáznak egymásra.

János látja, hogy a koma határán van, ezért az asztalon táskából előveszi a „gyógyszert”, szívja fel, hogy beadja Károlynak.

 

Vera közbe lép, és ezt kiálltja, hogy NE!

Nem látod, hogy rosszul van, és be kell adnom, barátomnak. Mondja János.

NEM KELL nyomatékosan, hívja fel a figyelmét Vera, Jánosnak.

Ismétlem, Jani, hogy mától kezdve NEM KELL semmi féle „gyógyszer”, nem kell, mert meg fog gyógyulni Károly.

 

      - Persze szerinted, kell, mert szerintetek így jobban kezelhető, de nem engedek semmit beadni a szervezetébe. Érsd meg. 

-         Mi az, hogy szerintetek?

-         Azt hiszed, hogy nem látok át szitán.

-         Milyen szitán, kedves Verám?

-         Azon a szitán Jánosom, amit Ti Bocskai László, és Dénes János művel, művelt Tóth Károllyal.

-         Mit csináltunk MI? – üvölt János

-         Á, semmit csak néz rá erre az emberre, tönkre teszitek. Tönkre, érted? Tudott, hogy mi az a fogalom, hogy tönkre tenni.

 

Most már igazán abba kéne hagyni a veszekedést. – lép közbe Bea.

Még, Ti egymással vagytok elfoglalva, hogy ki kivel, és hogyan, addig az olasz rendőrség az embereivel tán Minket keres. Ricco, emberei is, lehet, hogy kutatnak utánunk, és Ők nem igen lesznek kíméletesek velünk szemben.  Gyertek az asztalhoz, és döntsük már el, hogy milyen útvonalon menjünk haza felé, hogy kikerüljük az ellenséget.

 

     - Oké. Vera, ha szerelmes vagy Károlyba az, a Te dolgod. Semmi közöm nincs hozzá. Félted, ebben az estben igazad van, jogos a két pont, de ha baja esik, s problémák lesznek az út folyamán barátommal, akkor a nyakadba fogom varrni. Érthető.   

 

-         Vigyázni fogok Rá. Szerelmes vagyok ahhoz sem Neked, sem Beának nincs köze.

-         Igen, szerelmes vagyok.

-         Jó, Verám csak ne idegeskedj, kérlek. Rendben. 

 

Most már elég. Utoljára elismétlem –szól közbe Bea, hogy itt vagyunk az erdő szélén, nem tudjuk, hogy mikor csap ránk a nem kívánt társaság. Lehet, hogy ez az erdészház Riccoé, és ide bármikor jöhet, ne késlekedjünk, mert az időnk kevés. Inkább az útvonalat beszéljük meg, hogy merre menjünk haza. Beszéljük meg, hogy a nap melyik időszakaszán induljunk el. Ellenőrizzük a nálunk lévő fegyvereket, hogy ha kell működő képesek, legyenek. Fejezte be, a beszédet Bea.  

-------------------folyt. köv-------------------