Fegyver

 XXXV. rész.      - Károly terve -

 

Mivel a társaság feszült volt, így nem sokat pihentek. Szint egyszerre ébredtek fel. Hajnal két óra felé járt az idő. Károly leült a földre, a többieket is maga mellé invitálta. Halkan a következőket mondta.

 - Figyeljetek van egy tervem. 

 - Mi az? - kérdezte barátja János.

 - A tervem. Mivel az olasz csak magába hisz, és nem ismeri a magyar észjárást, így szerintem túl lehet járni az eszén.

 - Hogyan? Mond már.

- Szóval, azt már észrevettem, hogy az olaszok már kispécisztek titeket lányok. Vera, te karcsú fekete hajú, jó alakú lány vagy. Bea, te kissé molett, de ízlésesen, szintén jó alakú barna hajú fiatal lány  vagy.

- És? Evvel mit akarsz mondani? - kérdik a lányok szinte egyszerre.

- Ezt kell kihasználni. Még pedig úgy, hogy fél óra múlva, tehát fél háromkor a két leány csendben, szép lassan kimegy a szobából, és felméri a garázs felé vezető utat, Majd gyorsan átvizsgáljátok a kocsikat, hogy rendben vannak, semmi külnyom nincs rajtuk, majd visszajöttök a szobába.

Addig Mi Janival megnézzük a széfet. Ha sikerül kinyitni a pénzt elvesszük, és idehozzuk. Berakjuk a ruháinkba, majd lemegyünk a garázsba mind a négyen, és a BNW-vel elmegyünk, meg sem állunk a határig. 

- Hol a széf? - kérdi Bea.

- Ahol ittuk az italt, abba a helyiségen van. A "Tópart" című kép mögött. 

- Honnét sejted? - kérdi Bea

- Amikor Sandorssal a teremben sétáltunk, megálltunk a kép előtt, és hosszan néztük a festményt, Ricco meg is jegyezte, hogy ez a festmény egy ismeretlen festő műve, de nagyon - nagyon értékes festmény.

- Biztos, hogy ott a pénz? - kérdi Vera.

- Biztos, szólalt meg János, Karit rég óta ismerem, és elég jók a megérzései. Öreg nyomozó, a barátom.

- Nincs fegyverünk?

- Bea, te harcművészetet tanultad, ha jól tudom a Kungfut.

- Igen.

- Használd, azt,ha baj van. Ez jobb, mint a fegyver.

Lépteket hallottak. Valaki közeledik. János int, vissza az ágyba. Lassan vissza mentek a fekhelyre, és úgy tettek, mintha aludnának. Szerencséjük volt. Ajtó nyílt, és a lámpa fényt lehetett látni.

- Alszanak, jól van. Volt a megjegyzés.

- Na lányok, akkor hajrá itt az idő. Menjetek. János, gyere Te is. Itt találkozunk fél négykor. 

Figyelem, ezt gyorsan, pontosan, és csendben hajtsátok végre.

- Oké!

- Oké, Kari.

Mielőtt elindultak volna a lányok, Vera oda ment Károlyhoz, és megcsókolta. 

- Ennyi belefér, nem?

- Bele, a csók után válaszolta Károly.  

 

 

 

-----------------folyt. köv.----------------