Fegyver

XXIV. rész.  – Szállítás előtt -.

 

Miután Károly a kezükbe volt, könnyű volt már befolyásolni Őt.

Eltelt már egy hét. A laborban serényen folyt a munka, éjjel, és nappal.  Mivel a 200 kg-ot le kellet szállítani Olaszországba. Már vettek egy nyolc éves használt Peugeot kisteher gépkocsit, szállítás céljára. A szállítólevélen, úgy volt feltüntetve, hogy a szállítmány, bútort. Bocskai, beruházott. Az olasz átadónak, vett szekrénysorokat, ülő garnitúrákat. Az „anyagot” ezekbe pakolták be. Úgy helyezték el a bútorokat, hogy közéjük, még szalma bálákat, is tettek, hogy ha el, is mozdulna valamelyik, akkor se tegyen kárt a mellette, lévő bútorba. Már elkészült a rakomány, minden a helyén volt. Már csak indulni kellett. A nyolc éves, használt Peugeot, zárt kisteher gépjármű, a próbaútra készen volt.

Az út előtti este még László, és János összeült, hogy megbeszéljék a részleteket.

 

- Ugye az árú, már a Peugeotba van.

- Igen, jól becsomagolva.

- Azt, a 20 grammot, ami kiszóródod, hogy oldottátok meg?

- Szerinted?  Természetesen porcukrot tettünk bele, úgy, hogy ne derüljön ki, hogy az van benne.

- Jól van János. Kit veszel magaddal?

- Karcsit.

- Bírni fogja?

- Persze, majd gondoskodom róla.

- Rendben. Kaptok egy kísérő kocsit is, ha valami zűr lenne. A kísérő kocsi,

Egy  BNW lesz, mint a „sárga angyal” volt. Ők fognak Titeket az úton figyelemmel tartani, és kísérni, ha kell, akkor akcióba lépnek helyettetek. Ti csak az árút sértetlenűl szállítsátok le, Ricci Sandorsnak.

 

- Szóval Károlyt viszed.

- Igen.

- Hol van, most.

- Konténerében.

- Hozasd ide.

 

János, kiszól az őrnek, hogy hozzák a főnökhöz Károlyt. Pár perc múlva, már Bocskai előtt áll Tóth Károly, úgy, mint régen, mikor megkérte, hogy segítsen a nyomozásba.

 

- Látom, hogy már jobban vagy, mint voltál a múltkor.

- Igen, egy picivel, már jobb. János vigyázz rám. – feleli kissé ijedten Károly.

- Ezt már szeretem, mikor így összeműködtök, mint a régi szép időkben. A kocsi ott áll, holnap fogtok indulni, a hajnali órákba, Olaszországba. Egy barátomnak, fogtok kivinni bútorokat.

- Mi?

- Igen, Ti! Most miért csodálkozol? – kérdi László, Károlyt.

- Nem ez volt megbeszélve.

- Károly hallgass!- ordít rá János.

- Csendesebben, nem kell kiabálni.

László, Károlyhoz lép átfogja a vállát, körbe járták a szobát, közben szép halkan, Laci magyaráz Karcsinak, és ezt mondja neki.

 

Barátom, Mi már régebben is ismertük egymást, és segítettél nekünk, és most is az a szituáció, hogy SEGÍTESZ! Érted, segítesz a jó öreg Laci barátodnak, mert most bajba van. ÉRTED! Addig segítesz, amíg azt nem mondom neked barátom, hogy most már nem kell a segítséged. ÉRTED!

 

- Igen.

- Akkor, ugye, Mi megegyeztünk.

- Kezet rá.

 

Bocskai elengedte Károly vállát, és nyújtotta, feléje a kezét. Károly elfogadta, László jobbját.

 

- Látod, János ezt így kell elintézni, és nem kiabálva.

- Ki fog vezetni? – kérdi Kari.

- Te!

- Miért éppen én? Hisz még az utat sem ismerem, és a kocsit is régen vezettem.

- Barátom, szólt János ne izgulj, segítek.

- Ha elfáradok, akkor mi lesz?

- Pihenünk, és, majd ha nem megy, akkor én vezetek majd. – feleli János.

- Látod Károly, minden próbléma megoldódódik. Csak légy nyugodd. Kérlek, de most már menjetek aludni, mert holnap reggel korán keltek. Fejezi be a beszélgetést László.

- Jó, éjszakát Mindenkinek! Majd kilép a szobából, beül a kocsijába, és eltávozik a lakásból. 

 

-----------------------folyt. köv.------------------