Fegyver

XVII. rész.   –Károly énekel-

 

Gyere be. – invitálja Kari a barátját.

János benyit, és üdvözli Károlyt.

 

Képzeld, találkoztam a főnökkel, és beszélgettem vele. Képzeld megismert. A főnők.

-         Igen?

-         Aha, mosolygott Kari.

-         És, mit mondott Neked? Kaphatnék egy pohár vizet.

Persze, de inkább hozok egy doboz sört. Jó.

János, észrevette a megkezdett levelet az asztalon, és lassan olvasni kezdte. Mire Kari az asztalhoz ért elolvasta a levelet.

-         Á, semmit, csak észrevette, hogy a cipőm sáros. Jó szeme van. Odafigyel a dolgozókra.

-         Megkérdezte, hogy merre jártam.

-         Mit mondtál?

-         Azt, hogy fent voltam az épületben, hogy mire visszajönnek a munkások, mibe fogjunk bele, és hogyan folytatjuk az építkezést.

-         Képzeld mit találtam még.

-         Mit?

-         Egy kis alagutat, amiből egy kiépített pincebe nyílik.

-         Te erről tudtál?

-         Nem, János közben iszik a már felbontott sörből.

-         Írsz levelet?

-         Igen, csak egy pár sort Zsunak, nem lényeg. De még folytatom.

-         Jó, nem azért kérdeztem.

 

Jani, az utóbbi napokban megint elő jöttek a látomásaim. Tudnál olyan gyógyszert adni, amit a múltkor adtál nekem.

Mindjárt hozom.

Jani kilép a konténerből, és hoz barátjának két „gyógyszert” – ami, már erősebb adag.

 

-         Van még valami, amit meg szeretnék kérdezni.

-         Mondjad.

-         Azok a cementes zsákok, milyen zsákok, amit külön raktatok?

 

Azok a zsákok, különleges port tartalmaznak azt, amit majd a tetőre kell felhasználni. – feleli János. 

 

---------------folyt. köv.---------------