Fegyver

XIII. rész   - Építkezés.-

 

Egy hét múlva, ahogy megbeszélték János reggel Károlyjék házához ment, kocsijával.

Becsöngetet. A házból egy öblös hang kiabált ki. – Megyek már.

Ajtó nyílott kilépett rajta Karcsi egy nagy táskával a kezében, szép lassan lépeget az autó felé. Hátra néz. Ajtóba áll, Zsuzsa, aki összefogta köntösét, mosolygót, és integetett Karcsinak. – viszlát, vigyázz magadra, és légy ügyes. –mondta Zsuzsa búcsúzóul. Kari a kocsihoz ért. Betette a csomagját a kocsi csomagtartójába, és beülni készült.

 

- Nem adsz, egy csókot a Kedvesednek.

- Látod milyen hülye, vagyok, elfelejtettem. Mindjárt jövök. Karcsi visszafutott Zsuhoz.

 

A lány látta, hogy fut vissza, karját kinyújtotta, átölelte, és hosszan megcsókolta Károlyt.

János a kocsiból figyelte a jelenetet, és irigyelte a volt kollégáját. Most már járt az agya, hogy a fiatal csinos nőt, hogyan tudná lecsapni Károly kezéről.

 

Miután Kari beült a kocsiba, elindultak a cél állomás felé. Megérkeztek Felsőpátjánra.

Az üres telken, már állt az alap. Alap területe 400 négyzetméter volt. Mikor ezt meglátta Károly csak ezt tudta mondani. – Hű, az áldóját, ez igen. Itt lesz munka.

Kezét összecsapta, és mosolygót. A segédmunkások már felsorakoztak, és várták a „mester” érkezését.

 

Ment a munka, zúgtak a gépek, keverték a maltert, tették fel a téglákat, időnként Károly is munkába állt, hogy az idő teljen el, különben Ő csak irányított, és elég szakszerűen. Szerették Őt a munkások, és hallgattak rá, elfogadták az utasításait.

Már egy-két hónap telt el, és az építkezés az ütemterv szerint alakul.

 Az egyik közös vacsoránál, amikor a „mester”, a vállalkozó, és a tulajdonos együtt étkeztek. Károly, Lászlót nem ismerte fel, annyira megváltozott. Így nem kellett attól tartani, hogy a tervük nem fog sikerülni, Karcsival kapcsolatosan.  A hangulat nagyon jó volt. Látszott, hogy a társóság már jól összeszokott. - Már látszott, hogy Karcsi az utóbbi napokban már nem mindig teljességgel figyel a feladatkörére.

Ez úgy tűnt fel a munkásoknak, hogy ha kérdeztek tőle valamit a munkával kapcsolatosan, akkor hosszan kellet a válaszra várni, és időnként kihagyott az észjárása. Elkalandozott. Nem az építkezésen volt, ilyenkor. –

Vacsora közben Károly odament Jánoshoz, és e szavakat mondta:

 

- Jani, légy szíves segíts, mert nagyon fáj a fejem. Kéne gyógyszer a fejfájásra.

- Persze, hogy segítek, mindjárt hozom.

- Kösz.  

 

János, és László most összenézed, és László fejbólintással jelezte, hogy „most”.

János, hozta is a fehér gömbölyű formájú „gyógyszert”.

 

- Kari, ezt vedd be. Ez segít, hidd el nekem.

- Köszönöm.

--------------------folyt. köv.----------------