Szeretem a csendet

Szeretem a csendet ahogy becézget,
Szeretem amikor átöleli a testem.
Érzem ahogy néma árnyként követ,
Óhajtom,akarom hogy fogja a kezem.

Jó volna csendben örülni,sírni kacagva,
Szeretni,megbocsátani talán.
Elfeledni haragot,hogy megbántva
Áldoztam egykor, az önzés oltárán.

Jó volna önfeledten szedni virágot,
Csendben,illatos kertek mélyén.
S szótlanul bámulni a napot,
Ahogy csendben eltűnik a föld peremén.

Szeretem a csendet,szeretem,
Ízét ízlelem,lakmározom belőle.
Szeretem,mert csendben vigasztal engem,
Ha én bolond,elbújok előle.