boly blogja

Vers
boly•  2015. március 9. 18:06

Arcok

Valami,itt bennem, felemészt, kínozza,
Fehér kontúrban izzó,szürkeségem.
Néma kérdések, őrjöngő hada
Üldözi,sebzi lelkem.Miért?


Miért rejtjük el arcunk
S örülünk, az ocsmány tükörképnek?
Arctalan bábuk mögé bújunk,
Felejtünk.Már nem szól az ének.

Gerendák mögül,egymást kémlelve,
Szálkákat képzelünk, egymás szemébe.
Beteges képzelgésektől félve,
De szabadulni kellene.Vajon akarjuk?

Ó, jöjj el kétségek nélküli,
Álmomban rám telepedett nyugalom!
Dacos méltóságomat,talán ellepi,
Befedi fényével,Alkotóm s Barátom.

Isten terveibe simuló,
Keresztre szegezett,megváltói arc,
Vétkeztem!Én vagyok az áruló,
Hűtlen voltam,vádlóm a kudarc.

Taníts Uram,taníts,hogy lássak
Emberi arcokban,szerető szépséget.
Arcod tükrében,tisztulni tudjak,
Én szenvedjek a kereszten,Teérted.

Érted lángoljon,égjen lelkem,
Arcomat,Arcod fénye ragyogja.
Harcomban segíts,segíts megértenem:
Milyen,az elhatározások forradalma.


boly•  2015. február 28. 13:55

Hitem

Mélyen, bennem lappangva
Keresett engem. Ő engem keresett,
Midőn kertembe, egy élet-fát ültetett
Az Isten kertésze, sok szenvedést beleoltva.


Terhekkel teli az élet, tele van
Keserves kételyek, ingoványos mocsarával.
Kerestem Őt, remegő kezemben lámpással
Botorkáltam, lelkem titkos barlangjában.


Zokogó Szív hangja vérzik, értem
Folyik a drága Vér. Felejtés mámorában,
Részegen, vertem mellem s kínomban
Átkoztam magam. Hol keresel engem?


A bűn vihara dühöngve, tördelte
Ágaimat, mohón szívta nedveimet.
Sokszor tűrtem, önként adtam mindenemet,
Lehet örültem is, bár küzdöttem ellene.


Mikkor is találkoztunk? Nem tudom.
Talán mindég velem voltál. Talán
A kertész oltott belém, gondolván:
Segítőtárs leszel, az élet-utamon.

boly•  2014. december 23. 10:23

Boldogság,kérlek...

Kérlek maradj velem,
Mint a harmat,lepd be testem,
Varázslatosan szép réteken.

Boldogság,kérlek keress engem!

Barangoljunk völgyön s hegyen,
Egymás mellett,kéz a kézben,
Boltíves,szivárvány ösvényen.

Boldogság,kérlek tarts velem!

Halkan súgjad fülembe,
Szerelmes szavakat felelve,
Puha párnák közt,reggelente.

Boldogság,kérlek szeress engem!

Repíts engem fellegekbe,
Vágyak szárnyán,vágynak élve,
Fel a napsugaras,kék egekbe.

Boldogság,kérlek repülj velem!

Merjek veled élni,
Merjek csodákat remélni,
Bús reggeleken,vidáman ébredni.

Boldogság,kérlek bátoríts engem!

Belőled merítsek,ha éhes lennék,
Szomjamat,mézédes boraid elűzzék,
Veled táncolva,vígan dalolnék.

Boldogság,kérlek vígadj velem!

Ha sírnék,rajzolj nékem,
Arcomra könnyeket,kérem.
Örömkönnyek mossák le szürkeségem.

Boldogság,kérlek sírjál velem!

Vándorként élek itt a földön,
Utam nélküled,kinnal teli börtön.
De ha mellém szegődsz,erőt te adsz,
Boldog lehetek,hiszen a váladon hordasz!

boly•  2014. december 16. 18:51

Szeretem a csendet

Szeretem a csendet ahogy becézget,
Szeretem amikor átöleli a testem.
Érzem ahogy néma árnyként követ,
Óhajtom,akarom hogy fogja a kezem.

Jó volna csendben örülni,sírni kacagva,
Szeretni,megbocsátani talán.
Elfeledni haragot,hogy megbántva
Áldoztam egykor, az önzés oltárán.

Jó volna önfeledten szedni virágot,
Csendben,illatos kertek mélyén.
S szótlanul bámulni a napot,
Ahogy csendben eltűnik a föld peremén.

Szeretem a csendet,szeretem,
Ízét ízlelem,lakmározom belőle.
Szeretem,mert csendben vigasztal engem,
Ha én bolond,elbújok előle.

boly•  2014. december 15. 20:20

Feleségemnek

Pillantásod,mely báj s kellem,
Megpihen,fáradt arcomon.
Kezem a kezedben,kezed a kezemben,
Ragyogj nékem,csillagom.

Szelíd s nemes szív lüktet
Értem s értünk,jelenért s jövőért.
Vad,viharzó vágyam megérett,
Rád talált,nyugodt mert révbeért.

Arcodon az egyszerűség virága
Nyílik s pompázik szelíden.
Szenvedélyed könnye táplálja,
Öntözi s elvarázsol engem.

Maradj velem,élj velem,
Bátoríts,vigasztalj,szeress.
Ajándék vagy nékem,kedvesem
Legyél gyengéd s türelmes.