Hitem

Mélyen, bennem lappangva
Keresett engem. Ő engem keresett,
Midőn kertembe, egy élet-fát ültetett
Az Isten kertésze, sok szenvedést beleoltva.


Terhekkel teli az élet, tele van
Keserves kételyek, ingoványos mocsarával.
Kerestem Őt, remegő kezemben lámpással
Botorkáltam, lelkem titkos barlangjában.


Zokogó Szív hangja vérzik, értem
Folyik a drága Vér. Felejtés mámorában,
Részegen, vertem mellem s kínomban
Átkoztam magam. Hol keresel engem?


A bűn vihara dühöngve, tördelte
Ágaimat, mohón szívta nedveimet.
Sokszor tűrtem, önként adtam mindenemet,
Lehet örültem is, bár küzdöttem ellene.


Mikkor is találkoztunk? Nem tudom.
Talán mindég velem voltál. Talán
A kertész oltott belém, gondolván:
Segítőtárs leszel, az élet-utamon.