Magyar Tavasz Váró

Magyar Tavasz váró

Eltakarja sötét szemét amott,

talán vakságban szenved szegény.

hajdan még szín-pompásan ragyogott,

ma válság mögé bújt a remény.

Őrült! Útjáról letérve,
rohan Tavaszunk a Télbe!

Teste elnyűtt, lucskos, folttól ragad,

mint meggyalázott prostituált:

Gyere nézd meg itt van! Te is magad!

Halld! Szerető Otthonért kiált….

Vágyik ő is jóra, szépre,

kísért benne múlt emléke.

A hideg, por helyett havat kavar

és tüskéket aggat a fákra

Talán enyhít a csúf idő hamar....!

Napra vágyom csak! Semmi másra!

Füst írja a szabad égre:

Költöző Madarak!

Gyertek haza végleg végre!