benmar blogja
EgyébA naptáre éneke kicsit máshogy...
Az éves alkohol lista…
A világ egy nagy-nagy kocsma
Hol nehéz józannak lenni,
Óborát az élet hozza
Muszáj inni, nincs mit tenni…
Idén először a pultnál
Ismét a Januárt látom
Szuszogva szundít, furcsán áll,
Másnapos szegény barátom…
Január mögött a sorban
Ott toporog a Február,
Nem hisz másban csak a borban
Most is éltető fröccsre vár…
A Március is sorban áll,
Hogy végre egy felest kapjon,
Izgatott, türelmetlen már,
Nehogy néki ne maradjon…
Eljött már e víg hónap is
Kissé furcsán megy előre,
Nótázgat már az Április,
Dübörög a kocsma tőle.
Pálinkát iszik a Május
Hamarjában le is húzza
Ő csupán egy virág árus
Kinek erre vitt az útja….
Június lép be az ajtón
Ő csak sutyiban iszogat,
Felhörpint egy koktélt mohón
Sárgát iszik vagy pirosat…
Hazajött trópusról a nyár,
A Július van itt megint,
A jéghideg sör reá vár,
Gyorsan elfogy rendszerint…
Az Augusztus egy császár,
Nagyképűen whiskyt iszik,
Berúgott nem tud menni már,
Tán józanítóba viszik…
Részeg disznó ez a naptár!
Vedel ő is a Szeptember!
Elhagyta szerelme a nyár
Szíve darabokban hever…
Október kiáltja: „Igyál
Szeptember énekelj, nevess!
Nő miatt soha ne sírjál,
Ha netán berúgsz el ne ess!
Füstös kocsma sötét mélyén
Álmos November iszogat,
Bepiázott ő is szegény,
Valami verset írogat…..
Itt az utolsó hónap is,
Hisz véget ér minden egyszer,
A kocsmában táncol ő is,
És pezsgőt bont a December.
Az életemről röviden:
Hogy mondjam....
Életem ege megkopott,
Csillagjaimat lenyúlták,
Napom, s Holdam elhagyott,
Vissza egyiket sem hozták.
Kúszom feléd mint a rozmár.
Reszketve rezeg a kezem ,
Szavaim sem találom már
Nehéz az életed velem.
Miközben kezedet fogom,
Megsúgom, mit is szeretnék,
Ezt csak halkan, félve mondom:
Kérlek segíts, ha elesnék!
Reménység gyilkos tüzétől,
Megégve egyre szenvedek,
Mámoros múltam nedvéből,
Kortyolgatok, s remegek.
Az első verseim egyike
Sakk játszma
Úgy látom ez sem az én napom
Az ÉLET büntetését kapom?
de tod mit?
nem törődöm vele, hagyom
a kedvenc zenémet berakom
és miközben..
a Scorpions zenéjét zúgatom
köröttem se harag, se unalom
barátom!
ez már az igazi hatalom: a nyugalom!
A gondolataim betűit olvasom,
mit is?
mert közben eldőlt egy virág a teraszon,
tonképp én ezt is nagyívben le.....
de ember!
kirepítem a gondolatomat szabadon
ne üljön az is velem együtt a fapadon
még, ha
nem is úgy mozog a lábam és a karom
ahogy én azt akarom,
de mégis
minden reggel megfogadom
ha rossz lesz a napom feladom
a harcot.....
és akkor a grabancom megragadom:
folytatni kell a játszmát TE BAROM!
kiáltom magamnak halkan....
aztán ismét a fejembe nézve látom
a képzeletbeli sakktáblámon,
a királyom haláltusájában hangosan hörög!
közben partnerem: az ÉLET jókat röhög
Mögötte sumákol gibicként: a HALÁL,
Ez a profi páros legyőzőre nem talál!
...
De egyszer véget ér a játszma,
akárki fia is játssza.
....
de ne felejtsd el soha barátom!
az nem mindegy milyen áron,
és mennyi idő alatt változtatja színedet fakóra
Az ÉLET, pimaszul támaszkodva a másik csalóra!
Az asztalnál próbálj mindig úgy ülni,
hogy a Halál tekintetét ki tudd kerülni!
és ha véletlenül a jókedvű, gondtalan élet
a tükörbe nézne fésülködés végett
ne magát lássa, hanem TÉGED!