édes álom

Édes álom! 

Minden éjjel karjaiba vesz az álom

szenvedéllyel, gyengéden szorít, úgy ölel:

a végtelent benne mindig megtalálom

… jó volna többé nem ébredni fel!

Ó  te ostoba!- ordít rám, s belém rúg a mostoha

reggel, - s én számtalan sajgó, vérző sebbel

kúszom feléd… nem tudom mi hajt, csupán azt hova….

Istenem kérlek az álmaimat soha.... soha  ne vedd el!