A vágyott kór

A vágyott kór 

Szívedben lobban,

olvaszt ha kell,

ahogy jött, gyorsan,

nem tűnik el.

Elkap s fejedbe

drogot pumpál,

futni előle

úgysem tudnál.

Rózsával kérlel,

tövissel szúr,

játszik egérrel,

mint a kandúr.

Eszedbe jut tán

az intelem:

leégett csók-fán

csak könny terem.

Lelkedbe tapos,

megbabonáz

az alattomos

kór és a láz.

Elhagyhat téged

hangtalanul,

megbánja, téved,

mégsem tanul.

Megmondom én is

akárhogy fáj

Szeretni mégis

érzem muszáj!