"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...!"

 Egy hangos ima halkan…

Néha napján imádkozom,
s megszólítom Istenem
nem értem, hogy miért ilyen
sorsot adott énnekem!

Miért van, hogy szenvedni kell
s harcolni az életért?
miért vesz el mindent tőlem
Mondd Istenem! Mondd miért?

Miért ilyen szolga sorsot
szánt nekem e szörnyű lét
mért” kell nékem cipelnem az
 élet súlyos nagy kövét?

Mért’ veszi el tőlem szívem
legkedvesebb szerelmét,
mért’ néz reám csukott szemmel,
mért’ nem adja kegyelmét?

Miért könnyes minden napom,
hova tűntek álmaim?
gyermekeim miért látják
görcsbe csukló lábaim?

Nem tudom, hogy mit tehettem
amiért most bűnhődöm,
miért büntet betegséggel?.,..
folyton ezen tűnődöm

Miért vágta ki a zsebem
énnékem a Jó Atyám
miért csúszik le a sárba
rólam ma már a gatyám?

Tudom sokan vannak még e
hatalmas golyóbison
de már annyit álltam sorban
tovább én már nem bírom…

Felesleges minden ima,
minek ez a sok miért?
annyit mondok utoljára:
Köszönet a semmiért!

Felnézek a magas égre
hol lehet a mennyország?
unom már a földi poklot!
Isten megyek tehozzád!