BÉKEHARCOSOK - Dalszövegek,versek,prózák

Manapság sok ország fegyverkezik ezerrel, és az emberek zöme lelkesen bólogat. Én nem vagyok közöttük.

A jelszómondatuk: „Meg kell védeni magunkat.” De kitől? Saját fajunktól! Ha egy idegen civilizáció erre tévedne, ahol nem megszokott dolog a hírekben, hogy egymást ölik száz számra, legyintenének ránk, hogy menthetetlenek vagyunk és folytatnák útjukat.

Az embernek van néhány jó tulajdonsága, de ha önző, pénz és hatalom éhes énje fölébe kerekedik, mire megyünk velük? Semmire. Évszázadok óta ássuk hatalmas közös sírunk, s attól tartok, ez a sír hamarosan elkészül. Habár én nem veszek részt ebben a „munkálatban”, s látszólag az emberek nagy része ugyancsak így tesz. Ám, mint tudjuk, a látszat nagy csaló, mert aki szótlan tűri, hogy mi történik a világban, és nem tesz semmit a sírásók ellen, maga is sírásó. A saját sírját ássa! A döntés rajtad áll.

- Használd ki jól a napjaidat, amik még hátra vannak. 

Jelenleg 73.2 % az esélye annak, amire a legtöbben csak legyintenek a homokba dugva a fejüket. De amikor majd távoli morajlás hallatszik, és a kávéscsésze „önálló életbe kezd” az asztalon, már késő lesz észbe kapni. Nem egy kisebb földrengés kezdetét hirdeti a csésze tánca, hanem valami mást. Ekkor még úgy öt másodperced lesz hátra földi pályafutásodból, amíg a „morajlás” odaér. Az esemény dátumát nem árulom el, de közelebb van, mint gondolnád. - mondta a jövőbelátó. Szerinted badarságokat beszélt? Bízok benne, hogy igen, ám, mi van, ha nem? Sajnos még az utolsó percekben is az emberek bizonyos százaléka egymást fogja szapulni, mert másképpen gondolkodik, mint ő. Nem kéne végre összefogni? A gombafelhők árnyékában már rég késő lesz.

Az utolsó háború kapujában állunk és tudjuk pontosan mi lesz,ha belépünk. De mégsem fordulunk vissza? Ez csak költői kérdés volt, hiszen emberek vagyunk. A tűzzel játszunk, mint valami szófogadatlan gyerek, ám ez a tűz az egész világunkat elsöpörheti, letarolhatja. De mégis ott álldogálunk a kapuban, és várjuk, hogy néhány ember miképp dönt. 

Nyolcmilliárd, vs pár száz.

Mintha egy cseppet túlerőben lennénk. De akkor mire várunk még?

Kíváncsi lennék, melyikre tippelsz a felsoroltak közül, hogy mire gondol Mr Pénzeszsák, mikor elsétál, egy a járdán ülő, zörgő csontú hajléktalan előtt. Elég,ha csak beírod kommentként az adott számot, de persze meg is magyarázhatod, hogy miért ezt választottad. Vagy,ha szerinted valami másra gondol, akkor azt írd be kommentnek.

1. 1.„Szegény flótás, jól betett neki az élet.”

2. 2.„Adjak neki egy százast? Á, nem, úgyis piára költené.”

3. 3. Mit rontod itt a levegőt te lúser!”

4. 4. „Mindenki a saját sorsának a kovácsa, hát megérdemled,ha így elbaltáztad„

5. 5. „Látni se bírom az ilyeneket.” /Meggyorsítja lépteit./

6. 6. "Vajon mi várható ma a tőzsdén?”

7. 7. „Ideje létrehoznom egy segélyalapot a hajléktalanoknak.”

8. 8. Észre sem veszi.

FELTENNÉK NÉHÁNY KÉRDÉST, LEGALÁBB EGYRE TUDJA VALAKI A VÁLASZT?

Vajon lesz -e még Karácsony,

Ha behívót kap a Télapó?

Mennyit ér a szép gondolat,

Ha csak kimondva él a szó,

Ami épp úgy kell most,

Mint egy falat kenyér,

De mi van, ha a jövőnk,

Már csak üres tenyér?!

Mond csak, kit érdekel,

Ki vétkes, s ki vétlen,

Amikor a gombafelhők

Táncot járnak az égen?

Embertelen emberségünk,

Úgy hívják, hogy „Szégyen”,

Na és vajon miért pózol

Ördög a rivaldafény?

Nem kell,hogy falra fessük,

Itt van köztünk régen,

S az angyal whiskyt vedel,

Azért egyre tétlen?

Könnyű mindent másra fogni,

Már roppant jól megy nekünk,

De fogadnánk önmagunkra,

Ha fabatkát sem ér életünk?

Ideje lenne tükörbe nézni,

S meglelni az összes választ,

De ha Isten már jövőnk siratja,

Mondd... kinyújthat majd támaszt?