BÉKEHARCOSOK - Dalszövegek,versek,prózák

 

Lelkedbe kúszik egy hűvös éjjelen...

Keresd a békét, ha nem vagy ellenem.

Sebeket feltép, lesújt, mint a bárd...

Keresd a békét száz világon át.

A Harag gyermeke háborúba űz...

Keresd a békét, vagy csak egy bábként ülsz.

Rémálom ébred, és felsikolt a Föld...

Keresd a békét, vagy pusztul majd a zöld.

A szakadék szélén tudod jól mi vár...

Keresd a békét, vagy nem lesz többé nyár.

A Harag gyermeke éppen csőre tölt...

Keresd a békét, vagy majd meg kell, hogy öld!

Keresd a békét, hiszen még benned él,

A kinyújtott kéz, az utolsó esély.

Keresd a békét, vagy ökölbe zár a múlt,

Hisz már annyiszor a Szörny elszabadult.

Keresd a békét, mert kitörni újra kész,

Ugye tudod a végét, hogyha élni félsz.

Keresd a békét, vagy lángra lobban az ég,

Úgy tombol a Szörny, ahogy eddig soha még.

Keresd a békét, mert hogyha már nem teszed,

A Harag gyermeke ott lesz mindig veled.

Keresd a békét, s amikor majd megleled,

Szavak nélkül mindent elmesélhet neked.

Keresd a békét, és porba hull a fegyver,

Csak annyit kérek én, legyél tényleg ember.

Keresd a békét, s végül harcok nélkül nyersz,

És eljő a napja, hogy önmagadra lelsz.

EPILÓGUS

Egyvalamit még megkérdek,

S válaszod a jövő kulcsa.

Mikor kihunynak a fények,

Lennél az utolsó fáklya?

Mondd csak mennyit ér a béke,

Ha keresztre van feszítve?

Na és mért hullt Jézus vére,

Mikor gyökerestől kitépte,

Azt a karcsú csemetefát,

Mit úgy hívunk, A Szeretet,

Az, hogy ellenségből barát,

Csak majd soha napján lehet.

Tudjuk jól az összes választ,

Mégis „kell” a még több fegyver,

Ha Isten sem nyújthat támaszt,

Miben bízhat majd az ember?

Szörnyű amit egyre művel,

Kezdetektől faját írtja,

Verset írhat omló vérrel,

Csatamezőn barangolva,

Míg egy akna le nem tépi,

Egyszerre a kezét, lábát.

Ha nem marad, ki túléli,

Ki fejezi be a strófát?

Patás lábú lesz a költő,

A tenyerét már dörzsöli...

Az égen sok gombafelhő,

A helyzet nem épp Isteni.

Jézus keresztje már lángol,

De arcán még sincs fájdalom,

Mondd csak ember, élhetsz bárhol,

Vinnéd majd őt a hátadon?

Ám amikor ez már kevés,

Mert a Halál ott integet,

Lennél testében fércelés,

Adva neki a véredet?

Ő megtette értem, s érted,

Hát felelj, mi a válaszod?

Az Ördög whiskyt vedel éppen,

S lenyúlja a holnapod,

Akkor is, ha nem vagy vétkes,

Hanem egy vétlen áldozat.

Tényleg mind ennyire képes,

Aki csak csendben bólogat?

Pár száz ember őrült terve,

Valóra válik egy napon,

De a Halál célkeresztje,

Kinek lehet majd oltalom?

EPILÓGUS

Megírtam hát ezt a verset,

Ugye tudod, hogy miért?

S tőled most már csak azt kérdem,

Te mit tettél a békéért?

 ének:Gedeon András - zene:Papp Béla - szöveg:Kerékgyártó Dénes

https://www.youtube.com/watch?v=bbnLeAxhvi4&list=PLqgtzAozyg-m7MeRRnN47wXXGy0pRqW0L&index=

Gépesített életünkre,
Áment mondanék,
Hogyha már nem érdekelne,
Kék e még az ég.


Lekódolják majd előre,
Nekem mi a jó,
De a lelkem nem lesz soha,
Programozható.


Bridge:
Azt mondja majd,hogy szeret,
És,ha kérem átölel.
Emberszerű szerkezet...
Nem érem be ennyivel.


Refrén:
A lélek sivatagában,
Embernek maradni,
Gépek árnyékában,
Istenre lelni,
Mikor szemedbe nézek,
Szívedbe látni,
Érzem mindörökre,
Vágyam csak ennyi.


Digitális forradalom...
Én ezt sosem vártam.
Nem sétálok domboldalon,
A mátrix világban.


Istentelen változás,
Léleknyűvő évek,
Programozott agymosás,
Legyünk félig gépek.


Bridge:
Azt mondja majd,hogy szeret,
És,ha kérem átölel.
Emberszerű szerkezet...
Nem érem be ennyivel.


Refrén:
A lélek sivatagában,
Embernek lenni,
Gépek árnyékában,
Istenre lelni,
Mikor szemedbe nézek,
Szívedbe látni,
Érzem mindörökre,
Vágyam csak ennyi.

 

Ha azt hiszed, hogy majd heppy end lesz a vége,

Mert Isten csak csettint és máris kitör a béke,

Mielőtt még komolyra fordulnának a dolgok,

„Hát ezt jól benézted”, már most előre szólok.

Mert Ő már megtette rég, amit úgy hívunk,hogy „Csoda”,

Így most már rajtunk van egy újabbnak a sora,

Persze nekünk nem kell életet teremteni,

Mert az is elég,ha a fegyver,a dolgát ritkán teszi,

S nem lőjük halomra egymást világnyi szégyenszemre,

Hisz már az is csoda volna, ha az ember, ember lenne.

S nem csak egy hatalom éhes, gondolkodni képes ragadozó,

Mert így elpusztul benne, az a bizonyos „valami jó”.

Amire roppant kevés

ez a gyarló emberi szó,

Hát döntened kéne végre,

Ember leszel, vagy ragadozó.

Ki nem tud úszni,mért lép vékony jégre?

Attól tartok nem lesz jó a vége.

Csak nem azért, mert rá lettél terelve?

Nem értem a lelked,hogy vághatták zsebre,

Hisz óriási, s szabadnak születtél,

Csak egy törpe ember, vajon miért lettél?

Ha csettintenek, ugrasz azon nyomban,

Mond, miért jó élni birka módban?

Túl sok itt a kérdés,tudom ezt én testvér,

S a válasz csak annyi, agymosottá lettél.

„Távirányított báb”..Így is hívhatnálak,

Mindhiába nézlek,hogy ha már nem látlak.

Persze tudom ott vagy,de lélekbörtönödben,

S mert a neved „Hallgass”,így hát maradsz csöndben.

Gondolom most mindezt kikéred magadnak,

Sosem érezted még magad ily szabadnak.

Azt mondom én erre,nézz magadba mélyen,

Hadd legyek most fáklya, számodra éjben.

De neked kell meglelni, ami el sem veszett,

S újra azzá lenni, kit éltet egyre hited.

A dolgok mögé pillants,hol meglapul a lényeg,

S egy nap újra látlak, amikor rád nézek.