BÉKEHARCOSOK - Dalszövegek,versek,prózák

Lassan véget ér ez a földi show,

Ha jövőnk már csak egy süllyedő hajó.

Vajon miben bíznak még mindíg oly sokan,

A Béke szigete még roppant messze van.

Na meg ráadásul távolodunk tőle,

Önmagunkat csaljuk balga módon tőrbe,

Ember-ember ellen évszázadok óta...

Kudarcra ítélve így a földi próba.

Tudjuk a megoldás,a Szeretet a kulcsa,

Hogy jövőnk ajtaját egy nap majd kinyissa,

Ám, hogy használhassuk,összefogni kéne,

Önző vágyainkat lekünkben legyűrve.

De erre csak sajnos kevés ember képes,

Így hát jövőnk útja mindörökre téves?

Ha a Béke apró láng, fel, mikor lobban?

Van,ki eltaposná most, azon-nyomban

Üljük hát körbe, hogy óvjuk csepp életét,

Hisz itt már nem más, mint a jövőnk a tét.

Bármilyen nemzetnek lehetsz a gyermeke,

A lényeg annyi, vágyjál jobb jövőre...

S az apró láng „tábortűzzé lobban”,

S Isten tán bólint, „Ez így épp jól van”.

Ám különválva a semmibe vész lépteink nyoma,

De ha összetartunk, miénk a döntés joga.

Ha a béke sebzett madár,

Gyógyítani kéne,

De vajon ránk majd mi vár,

Ha hull egyre vére?

Nem száll a magasba már fel,

Egy helyben gubbaszt,

Meddig dörren még fegyver?

Tudod jól a választ.

Bridge:

Milyen lények azok,

Kik saját fajuk írtják,

S vérvörös betűkkel

Történelmük írják?

Refrén:

Csúfosan megbuktunk,

Hogyha ez egy földi próba,

Döbbenten áll Isten...

Szörnyeteget teremtett volna?

Néma lett a megalkuvó,

A tétlenség a vétke,

De mi tudjuk mit ér a szó,

Együtt kimondva végre

 

Felnéz rád a sebzett madár...

Szegény még úgy élne,

Ha egy érzés szíven talál,

Tán nincs még itt a vége.

Emeld fel a tenyeredbe,

S erőre kap menten,

Éppen ez volt Isten terve,

S bólint egyet csendben.

Bridge:

Milyen lények azok,

Kik saját fajuk írtják,

S vérvörös betűkkel

Történelmük írják?

Refrén:

Csúfosan megbuktunk,

Hogyha ez egy földi próba,

Döbbenten áll Isten...

Szörnyeteget teremtett volna?

Néma lett a megalkuvó,

A tétlenség a vétke,

De mi tudjuk mit ér a szó,

Együtt kimondva végre

Lehetnél a leomló fal,

Ami köztünk áll oly rég,

S megtehetnénk végre azt,

Amit nem tettünk meg még.

Lehetnél egy bősz folyó,

Ami széttör gátakat,

Amikor a jobb világba,

Más út nem marad.

Lehetnél egy furcsa dal,

Amit a koldus énekel,

De mégis a nagy világ,

Csendben ráfigyel.

Bridge:

De tudjuk, mindehez

Csodára szükség volna,

És hát olyat tenni,

Nem a földiek reszortja.

Refrén:

Ember legyél,

A "farkasok" közt járva,

Ember legyél,

Ki nem döf senkit hátba,

Ember legyél,

Bár az Ördög mást tanácsol,

Ember legyél,

De úgy Istenigazából.

Lehetnél a lélekmosoly,

Mit szemedbe nézve látok,

S szavak nélkül tudom jól,

Te sosem lennél álnok.

Lehetnél ép az a szó,

Mit együtt mondunk végre,

Hiszen másképp mit sem ér,

Mely úgy hangzik,hogy "béke".

Lehetnél fegyvergolyó,

A Háború szívében,

S majd élőben nézni jó,

Ahogy bevégzi éppen.

Lehetnél egyetlen tégla,

Mikor épül a Szeretet vára,

De ugye nem leszel soha,

Az Ördög játszópajtása?

Vagy

Az Ördög balga bábja.

Bridge:

De tudjuk, mindehez

Csodára szükség volna,

És hát olyat tenni,

Nem a földiek reszortja.

Refrén:

Ember legyél,

A "farkasok" közt járva,

Ember legyél,

Ki nem döf senkit hátba,

Ember legyél,

Bár az Ördög mást tanácsol,

Ember legyél,

De úgy Istenigazából.

 

Ha a megoldás a Béke,

A Háború kinek kell?

Aki ezt nem érti meg végre,

Tünjön innen el.

Húzzon fel a Holdra,

Az összes többivel,

Ha a megoldás a Béke,

A Háború kinek kell?

/Vajon meddig lesz még aktuális ez a költöi kérdés?/