Poste restante

Az én városom szálló por, hamu

az élők és halottak pora,

itt temetőt lélegzik a téli táj,

és semmit sem tesz, aki ostoba.

Kábul az élet, a látni akarás,

génjeinkben a  narkolepszia,

a hegyoldal bőrét falja a parázs

a pincék borából nincs mit innia.

A folyó amit hoz, elviszi sietve,

a patak nyögi a retró álmokat,

lassan kiszáradt hordalék a medre,

műanyag cipők talpára tapad

s elhordja messze az új nemzedék,

a kapufélfák siratóasszonyok,

 a szobor a téren a lelkét fújja rég,

üveg-ház-hatás… kamion szuszog

Itt  születtem, meg tudom mutatni,

azt a korhadt szobaablakot,

hol anyák vajúdták a születő várost,

ma egyedül, meghalni vannak ott.

„Bezzeg, ha nem ebbe az iskolába kellene járni a gyereknek, hanem oda, ott minden jobb!”

Bezzegiskolákban bezzeg gyerekek,

kicsi koponyákban bezzeg kerekek,

a tanító bezzeg sose kiabál,

a bezzegiskolában másként áll a bál.

A bezzegosztály csendes, mindenki szeret,

a folyosón csak sétál a bezzegjó gyerek,

bezzeg minden órán projektben halad,

bezzeg délutánra nincsen feladat.

Tesi órán bezzeg másszák a falat,

korgó gyomrocskákba mindig jut falat,

Bezzegiskolához bezzeguszoda.

Bezzeg, ha mi úsznánk!

Nem oda Buda!

A bezzegiskolában minden énekel,

(a bezzegiskolába sose érek el)

bezzeg a tudásuk mindig mérhető,

bezzegapu férfi, bezzeganyu nő.

Bezzeg a szülőin pontos jegyzetek,

bezzeg ott a gyermek kirándulni megy,

bezzeg pszichológus, terapeuta,

ide nem jut az se, de bezzeg oda!

A bezzegiskolában van homokozó,

Mosolygó tanártól motiváció,

a bezzegislokától mindig megkapod

Zörgős celofánban a derűs holnapot.

Rád gondolok.

Kevés szóval.

Szóval kevés

Karakter.

Nem látok át.

Pixel- vakon.

Megint egy nap.

Szakadt el. 

Elképzelem.

Dűlök melléd.

Melléd ülök.

Nem vagy itt.

Mellkasomon

Billog- arcod

Bőrbe köti

Álmait.

A kiindulási anyagokkal

egészen óvatosan bántunk.

A szabályosan tárolt életeket nem olyan egyszerű vegyíteni.

A kísérlet lassú és precíz folyamat volt.

Végül bizonyosságot nyert,

hogy nem lehet egyenletbe rendezni

azt a magától érthetődő egyensúlyt, hogy tudniillik

pont annyi oxigén hiányzik a sejtjeimből,

Most fellapoztalak az első oldalon.
A „Hozzámvalók elrendelt alapanyagai”
cím alatt létezel elemi egységekbe átszámolva.
Mert fontos lett kimérni belőled
az esszenciális alkotók
létszükséges mennyiségekben meghatározott adagjait,
amelyet a szervezetem nem tud önmaga számára előállítani.
A kitépett lapon az ábrák
azokat a vegyszerű eljárásokat szemléltették,
amelyek során reális elegyekké képződhettünk volna egymásban.