A köztünk élő tündér 04.

Többet ér bármennyi pénznél,

Pedig egy filléredbe sem kerül,

Vezéreljen az utadon végig,

Amit érzel, ott mélyen legbelül.

Az előző rész elérése:

https://blog.poet.hu/aroki/a-szeretet-ereje-03

Róki hazafelé baktatott az Italozooból, mikor, vékony, nyöszörgő hangra lett figyelmes, és némi nézelődés után rábukkant a hang okozójára az ösvény szélén fekve. Érthető, hogy nem fedezte fel rögtön, mert csak akkora volt, mint NyuszTünde, a világukban élő tündér, aki kényelmesen elfért a tenyerén. Persze ha éppen nem repkedett. Ennek a lénynek is apró szárnyacskák voltak a hátán, ám kinézetre emberlány arca volt, de nem pirospozsgás, hanem szürkés árnyalatú.

- Veled meg mi történ? - hajolt le hozzá Róki aggódó tekintettel. - Valami tündérbetegséged van? De ugye nem komoly?

Az apró lény felpillantott, és kikerekedtek cseppnyi szemei.

- Jajj, egy beszélő róka! - adott hangot rémületének. Kapkodó sietséggel próbált volna felállni, de mindössze csak felkönyökölnie sikerült nagy-nagy erőfeszítéssel. - Kérlek ne egyél meg. - kezdett rimánkodni közben. - A fél fogadra sem lennék elég, ha érted mire gondolok.

- Persze, hogy értem, nem vagyok diliróka. Ha nem szoktam volna át a répa evésre, jó pár kéne belőled, hogy tele legyen a pocim veled. De gondolom nem vagytok többen. Vagy bujkál még itt a környéken néhány klónod? - pillantott körbe Róki.

- Néhány klódod? - ismételte a tündér hitetlenkedve. - Beszélő és a modern tudományt ismerő róka? Ez csak valami furcsa rémálom lehet.

- Ki kell hogy ábrándítsalak, nem vagyok okostojás ravaszdi, csak a sci-fi filmekből oroztam el a kifejezést. De én csalódtam benned, hogy a rémálmod egyik szereplőjének hiszel. Rémisztő voltam talán egy cseppet is?

- Ami azt illeti nem. - furcsállotta a tündér. - Akkor helyesbítek, csak egy sajátságos álomba kerültem.

- Ha nem te álmodtad eddigi életem, akkor csak sohanapján ébredsz fel újra, mert ahhoz előbb el kéne aludnod.

- Ez esetben valami mátrix világba kerülhettem, ahol a rókák vették át az uralmat az emberek felett.

- Mint a Majmok bolygójában a majmok? Ez nem is rossz ötlet, bár én nem vagyok uralkodó típus. Meg ahhoz előbb át kéne jutnom az emberek világába.

- Mért, most nem ott vagyunk? - lepődött meg a tündér nem kicsit.

- Dehogy. Egy párhuzamos dimenzióban, ahol főleg nyuszik és rókák élnek. Ám, ha azt hitted, hogy odaát vagy, akkor van egy olyan sanda gyanúm, hogy épp onnan jöttél. Igaz? Légyszi mondd, hogy igaz. Ez egy óriási igaz lenne a csöppnyi szádból, mert akkor tudnád hol van az átjáró.

- Igen, onnan jöttem, de van egy rossz hírem is.

- Mondjad nyugodtan, a jó hírt úgysem űberelheti.

- Fogalmam sincs hogyan kerültem ide, így a vissza utat sem ismerem.

- Tévedtem. - szontyolodott el Róki. - Simán űberli a rossz a jó hírt. Pedig fordítva kéne lennie az egész világon.

- Ebben egyet értünk, de mért szeretnél átjutni az emberek világába?

- Úgy tudom szép, kövér csirkéket tenyésztenek ott. - változott át Róki a régi Rókivá, és már a pillantása is riadalommal töltötte el a tündért. Ezt látva, a vörösbundás nyomban visszaváltozott, sőt még meg is haragudott magára.

- Bocsi, ez egy hülye vicc volt, ha most négyszögletes kunyhóban lennénk, a sarokba állítanám magam,

Az apró lény pár pillanatig pásztázta tekintetével a rókát, s csak aztán szólalt meg.

- Kedvesnek, és jó lelkűnek tünsz, ezért azt javaslom, ne menj át soha az emberek világába. Csalódnál bennük.

 van a tündérnek, amit azonban csak egy másik varázserő hatására

 tud használni. Méghozzá olyan varázserőről van szó, aminek jó

 eséllyel Te is birtokosa vagy, ki éppen olvasod ezeket a sorokat./