Róki és a manók világa

Mũvészet
Denn•  2021. január 30. 14:44

A Szeretet áradása

Az előző rész vége:


    Az apró lény pár pillanatig pásztázta tekintetével a rókát, s csak aztán szólalt meg.

    - Kedvesnek, és jó lelkűnek tünsz, ezért azt javaslom, ne menj át soha az emberek világába. Csalódnál bennük.


    - Ó nyugi, már nálunk is van Internet, és azon keresztül lecsekkoltam őket. - legyintett lazán Róki, de aztán komoly arccal folytatta. -

    Sokan az emberek közül álarcot hordanak állandóan, és ahogy telnek az évek, van aki már saját magát sem ismeri fel, és így elkallódik az álarcok között. Ja, meg a Pénz nevű papírdarabokat imádják.

    - Jól rátapintottál a lényegre. De nem értem mért vágysz közéjük, ha tudod milyenek?

    - Azért, hogy jobbá tegyem a világukat. - vágta rá a ravaszdi, mire a tündér bágyadtan elmosolyodott.

    - Nekem épp ez a feladatom, és különleges erő birtokában vagyok, mégsem sikerült.

    - Levarázsolod róluk az álarcot, de aztán feltesznek egy újabbat?

    - Nem,én Fénytündér vagyok, és nincsenek különleges varázslataim. Egyszerűen ahol sok szeretet van az emberi világban, ott telítődök ezzel az érzéssel, és teljes fényemben pompázok. Aztán átszállok oda, ahol szűkében van a szeretet, és kiadom magamból, amit összegyűjtöttem.

    - Akkor te úgy funkcionálsz, mint egy varázskályha, és a szeretet a fűtőanyagod?

    - Mondhatjuk így is, de akkor kifogyott ez a kályha sajnos. Egyre nehezebben, hosszabb idő alatt tudtam feltöltődni, mert a szeretetet egyre hátrébb szorítja a Kapzsiság és az Önzőség rideg párosa. Utoljára már hiába volt minden, csak rideg emberek vettek körbe, és kihunyt a fényem. Akkor azt kívántam, „bárcsak eltünnék ebből a világból, és eszméletemet vesztettem.

    - Aztán magadhoz tértél egy beszélő róka társaságában. - folytatta az apró lény történetét Róki. - Ezt én is furcsállottam volna a helyedben, ha nem találkoztam volna még magammal. Na de semmi vész, létezik megoldás.

    - Sok szeretet van ebben a világban, és feltudok töltődni gyorsan? - pillantott fel rá reményteljesen a csöppség.

    - Hát ebben nem vagyok biztos, mert nem tudom mennyi a kapacitásod. Ellenben felveszlek a tenyerembe, és gondold azt, vissza szeretnél menni. Én meg gyorsan összezárom a tenyerem, persze nem erősen, és viszel magaddal.

    - Nem hiszem, hogy működne, de ha mégis, és olyan helyre érkeznénk, ahol a kevés a szeretet, pár nap múlva meghalnék.

    - Bocsi, nem tudtam, hogy a Szeretet tart életben.

    - Pedig pontosan így van. Nélküle nincs semminek értelme számomra. Ha elveszítem, üressé válik a lelkem, és szertefoszlok, mintha nem is léteztem volna.

    - Ezt nem hagyom! - acélozta meg tekintetét Róki. - Még nem tudom hogyan, de ha kell kényszerítem az embereket, hogy szeressék egymást.

    - Ez butaság. A Szeretet belülről fakad, akár egy csodapatak, ami keresztül-kasul bejárja a lelkedet. De sajnos kiszáradó félben van sok emberben ez a patak.

    - Meg van! - csettintett Róki. - Olyan aranyosan fogok viselkedni odaát, hogy megszeretnek az emberek, és feltöltődnek a patakjaik.

    Aztán merítesz belőlük, és Te is feltöltődsz végre.

    - Furcsa. - pillantott maga elé a tündér. - Úgy érzem ez működhetne, de hetekbe telne, és nekem csak napjaim vannak hátra.

    - Na és mi van,ha kihagyod az embereket a tervemből? - vette óvatosan kezébe Róki a cseppnyi lényt – Feküdj végig kényelmesen a tenyeremen, és hunyd le a szemed. - kérte aztán kedvesen.

    - Jó, de minek?

    - Mindjárt megtudod, vagyis inkább megérzed.

    A tündér megtette, aztán Róki is lehunyta szemét, még pedig jó erősen összezárta, mert láthatóan nagyon összpontosított valamire.

    - Na érzed már? - kérdezte néhány másodperc múlva.

    - Mégis mit?

    - A szeretetem áradását.


/A folytatásból kiderül, hogy vajon érzi e a tündér, és,ha igen, elég lesz e ahhoz, hogy életben tartsa a cseppnyi lényt szeretetével./


Denn•  2021. január 19. 17:22

A köztünk élő tündér 04.

Többet ér bármennyi pénznél,

Pedig egy filléredbe sem kerül,

Vezéreljen az utadon végig,

Amit érzel, ott mélyen legbelül.


Az előző rész elérése:

https://blog.poet.hu/aroki/a-szeretet-ereje-03


Róki hazafelé baktatott az Italozooból, mikor, vékony, nyöszörgő hangra lett figyelmes, és némi nézelődés után rábukkant a hang okozójára az ösvény szélén fekve. Érthető, hogy nem fedezte fel rögtön, mert csak akkora volt, mint NyuszTünde, a világukban élő tündér, aki kényelmesen elfért a tenyerén. Persze ha éppen nem repkedett. Ennek a lénynek is apró szárnyacskák voltak a hátán, ám kinézetre emberlány arca volt, de nem pirospozsgás, hanem szürkés árnyalatú.

    - Veled meg mi történ? - hajolt le hozzá Róki aggódó tekintettel. - Valami tündérbetegséged van? De ugye nem komoly?

    Az apró lény felpillantott, és kikerekedtek cseppnyi szemei.

    - Jajj, egy beszélő róka! - adott hangot rémületének. Kapkodó sietséggel próbált volna felállni, de mindössze csak felkönyökölnie sikerült nagy-nagy erőfeszítéssel. - Kérlek ne egyél meg. - kezdett rimánkodni közben. - A fél fogadra sem lennék elég, ha érted mire gondolok.

    - Persze, hogy értem, nem vagyok diliróka. Ha nem szoktam volna át a répa evésre, jó pár kéne belőled, hogy tele legyen a pocim veled. De gondolom nem vagytok többen. Vagy bujkál még itt a környéken néhány klónod? - pillantott körbe Róki.

    - Néhány klódod? - ismételte a tündér hitetlenkedve. - Beszélő és a modern tudományt ismerő róka? Ez csak valami furcsa rémálom lehet.

    - Ki kell hogy ábrándítsalak, nem vagyok okostojás ravaszdi, csak a sci-fi filmekből oroztam el a kifejezést. De én csalódtam benned, hogy a rémálmod egyik szereplőjének hiszel. Rémisztő voltam talán egy cseppet is?

    - Ami azt illeti nem. - furcsállotta a tündér. - Akkor helyesbítek, csak egy sajátságos álomba kerültem.

    - Ha nem te álmodtad eddigi életem, akkor csak sohanapján ébredsz fel újra, mert ahhoz előbb el kéne aludnod.

    - Ez esetben valami mátrix világba kerülhettem, ahol a rókák vették át az uralmat az emberek felett.

    - Mint a Majmok bolygójában a majmok? Ez nem is rossz ötlet, bár én nem vagyok uralkodó típus. Meg ahhoz előbb át kéne jutnom az emberek világába.

    - Mért, most nem ott vagyunk? - lepődött meg a tündér nem kicsit.

    - Dehogy. Egy párhuzamos dimenzióban, ahol főleg nyuszik és rókák élnek. Ám, ha azt hitted, hogy odaát vagy, akkor van egy olyan sanda gyanúm, hogy épp onnan jöttél. Igaz? Légyszi mondd, hogy igaz. Ez egy óriási igaz lenne a csöppnyi szádból, mert akkor tudnád hol van az átjáró.

    - Igen, onnan jöttem, de van egy rossz hírem is.

    - Mondjad nyugodtan, a jó hírt úgysem űberelheti.

    - Fogalmam sincs hogyan kerültem ide, így a vissza utat sem ismerem.

    - Tévedtem. - szontyolodott el Róki. - Simán űberli a rossz a jó hírt. Pedig fordítva kéne lennie az egész világon.

    - Ebben egyet értünk, de mért szeretnél átjutni az emberek világába?

    - Úgy tudom szép, kövér csirkéket tenyésztenek ott. - változott át Róki a régi Rókivá, és már a pillantása is riadalommal töltötte el a tündért. Ezt látva, a vörösbundás nyomban visszaváltozott, sőt még meg is haragudott magára.

    - Bocsi, ez egy hülye vicc volt, ha most négyszögletes kunyhóban lennénk, a sarokba állítanám magam,

    Az apró lény pár pillanatig pásztázta tekintetével a rókát, s csak aztán szólalt meg.

    - Kedvesnek, és jó lelkűnek tünsz, ezért azt javaslom, ne menj át soha az emberek világába. Csalódnál bennük.

/A folytatásból kiderül a válasz, és, hogy milyen speciális varázsereje


 van a tündérnek, amit azonban csak egy másik varázserő hatására


 tud használni. Méghozzá olyan varázserőről van szó, aminek jó


 eséllyel Te is birtokosa vagy, ki éppen olvasod ezeket a sorokat./

 

Denn•  2021. január 13. 17:43

A szeretet ereje 03.

/Az előző rész végén Róki érzékelte a láthatatlan manó jelenlétét.../

/Szereplők rövid bemutatása az első részben:

   https://blog.poet.hu/aroki/egy-kis-pukinak-nem-kell-nagy-feneket-keriteni-01/


    - Mi van, szellemet láttál haver? - bökte meg Rókit a macsó nyúl.

    - Lehet. - felelte a vörösbundás egyre csak az ajtót bámulva.

    - De hát a szellemek láthatatlanok. - közölte a köztudott tényállást NyuszMira, ám aztán folytatta sajnos. - Vagy ez egy olyan szellem volt, amit a rókák szangvinikus térdimenzionális fúziója láthat csak?

    - Te meg honnan ismered ezeket a kifejezéseket? - hűlt el NyuszPszicho.

    - Filmekből. Nem tudom mit jelentenek, de okosabbnak tűnök tőlük, ha használom őket. Ugye?

    - Igen, kimondottan. - bólintott NyusZizi, aztán az eredeti témával folytatta. - Szerintem a szellemek mindenkinek láthatatlanok, de csak a külső szemünknek. Ám a bensővel érzékelhetőek.

    - Nem is tudtam, hogy van ilyen. - csodálkozta el magát Róki. - Ha nem képzelődtem, akkor most épp a benső szememet használtam.

    - Na és mit láttál vele. - jött meg NyuszNyufi hangja is.

    - Látni semmit, csak éreztem a jelenlétét annak a valaminek, sőt azt is, hogy felém fordult.

    - Itt van még? - kérdezte suttogva a nyuszilány.

    - Kislisszant az ajtórésen.

    - Nyugi béby, megvédelek tőle, ha visszatolná azt a sima képét, bár szerintem csak képzelődött Róki. - tetszelgett védelmező lovag képében a kemény öklű nyúl , bár inkább pofonokat szokott kiosztani, ha feldühítik.

    - Honnan tudod, hogy sima a képe, ha nem létezik? - tett fel annyira fogós kérdést NyuszMira, hogy még a pszichozseni nyuszkó is elismerően bólogatott.

    - Ez igen. Kérdésed egy síkra generálja a valós és a valótlan párhuzamos injektorát.

    - Na de mi van, ha nem képzelődött? - hozakodott elő NyuszZizi egy sokkal egyszerűbb kérdéssel. - Akkor a világunk tele lehet ilyen lényekkel.

    - Most, hogy jobban belegondolok, szerintem csak a Képzeletem játszott velem egy kicsit, mert lehet azt hitte, hogy unatkozok. - füllentette Róki, mert nem, akarta frászt hozni a többiekre. Ugyanakkor szinte biztos volt benne, hogy legalább egy szellemlény él a világukban, de valószínűleg több is. Vajon kik ők? Úgy érezte, ezt ki kell deríteni, bármilyen sötét titkokat is rejt az az ismeretlen világ. Ha ellenséges szándékúak a lényei, barátait megvédi tőlük, mert a barátság számára mindenek felett áll. Igaz nincs jedi ereje, és varázsolni sem tud, mint Harry Potter, ám egy olyan különleges erő birtokában van, mint mi is emberek, azonban ő tiszta szívből veti latba a Szeretet erejét. Persze lehetett még mit fejlődni, hiszen elég gyakran naiv és hebehurgya volt, de hát ő nem mágus, vagy szuperhős, hanem „csak” egy beszélő róka.

     

/A következő részben egyelőre pihiztetve lesz a történet „manószála”, hanem megismerkedhetünk a Fénytündérrel, aki elvesztette fényét, s az emberek világából át került Rókiékhoz. Szegénynek tán már csak órái vannak hátra, ha nem pompázhat újra teljes valójában./

Denn•  2021. január 1. 17:45

Már pedig léteznek manók 02.

Az előző rész rövid tartalma: 

NyuszMira titkolja, hogy ő pukizott, és a Puki Manókra fogja, ám amikor mégis bevallja, a hét mondása hagyja el bájos ajkait:

EGY KIS PUKINAK NEM KELL NAGY FENEKET KERÍTENI.”

/Szereplők rövid bemutatása az előző részben:

https://blog.poet.hu/aroki/egy-kis-pukinak-nem-kell-nagy-feneket-keriteni-01 /



 - Lehet, hogy nem is léteznek Puki Manók? - tett fel költői jellegű kérdést a téma ellenére NyuszZizi kicsivel később.

    - De ez esetben kire fogjuk,ha pukizunk? - vigyorodott el a macsó nyúl.

    - Akkor inkább egyezzünk meg abban, hogy léteznek. - kacsintott hamiskásan Róki.

    - De ha meg léteznek, és nem veszünk róluk tudomást, akkor megsértődnek. - volt egyszerre logikus, és jószívű NyuszMira, de az igazmondó nyuszi nem díjazta ezt.

    - Ha eszes is volnál, akkor szép, vicces és okosként te lennél a... - kezdte, de  a felé villámló tekintetek hatására félbeszakította magát, persze csak képletesen értve, ám már késő volt.

    - Miről beszélsz? - csodálkozott a nyuszik szépe. - Hiszen többen is mondtátok már, hogy okos vagyok, bár főleg kettesben.

    - Őőőő...Rosszul fejeztem ki magam. - jött zavarba az igazmondó nyuszkó, mert a Tisztesség útja hírből sincs kikövezve.

    - Még jó, hogy nem fejezted le magad. - hűlt el a nyuszilány.

    - Micsoda nyelvtani humor bonbon , némi darkos feelinggel. - csettintett NyuszPszicho.

    - Csak nehogy a torkunkon akadjon. - hozta a formáját NyuszDöme.

    - Jajj, azt nem szeretném. - rémült meg az immár humorosnak kikiáltott tapsifüles. - Akkor nem tudná tovább mondani az okosságommal kapcsolatos elmefuttatást NyuszNyufi.

    - Ja igen. Szóval... - próbálta összeterelni a szanaszét szaladt gondolatait az említett nyuszkó. - Tegyük fel, ha olyan buta volnál, mint a tök, de nem vagy, csak tegyük fel, elég sokat kellett ahhoz okosodnod, hogy olyanná válj, mint amilyen most vagy. Például,ha annyira buta lennél, mint a tök, nem tudnád megmondani, hogy melyik a jobb praclid.

    NyuszMira némi gondolkodás után felemelte a balt. A többi nyuszi reakciója erre a „tök szintű” megnyilvánulásra néma csend volt, mert nem tudták hogyan távolítsák el a nyuszik szépének kecses ívű homlokáról a butaság láthatatlan bélyegét. Így hát idejét látta Róki, hogy közbe avatkozzon.

    - Szép volt. - tapsolt hármat.- Majdnem eltaláltad ezt a nehéz kérdést.

    - Köszi, de nem értem mért tapsolsz a nevetés helyett, és a többiek mért kukák, mint a Hét törpéből a Néma Levente. Hiszen, ha okosnak tartotok, tudnotok kell, hogy csak viccből emeltem a fel a bal kezem, és mivel állítólag vicces vagyok, nevetnetek kéne ezen.

    Azt hiszem Mesélőként, hogy az elhangzottakra a nyuszik reakcióját illetően a legjobban illik a „leesett az álluk” hasonlat, mert sorra koppantak a tölgyfa padlón a nyuszi állak. Hosszú mások percek múlva NyuszPszichó lelt rá először a hangjára.

    - Hihetetlen, de a humorért felelős stratoszférád szublimációja fölénk nőtt.

    - Ja, ja. - helyeselt NyuszZizi. - Akár egy csenevész tölgyfa csemete, ami pillanatok alatt hatalmas fává terebélyesedett ki.

    - Felét sem értem annak a sok baromságnak, amit összehordtok, és szerintem ti sem, de most mégis úgy érzem, hogy igazatok van. - állt be meglepő mód a macsó nyúl is, NyuszMirát dicsőítő sorba. - Te nem is vagy buta, csak eddig titkoltad.

    - Méghozzá mennyire jól. - kontrázott NyuszNyufi.

    - Lehet, hogy nem érünk fel az ő szintjére? - esett gondolkodóba Róki. - Hiszen amit eddig butaságnak hittünk a részéről, az magas szintű viccelődés.

    - Majd jelzem ezentúl pukizással,ha vicceltem. - javasolta NyuszMira és meglepő módon, senkinek sem volt ellenvetése.

    - Csak, ha lehet egy kicsit hangosabban, mert az utóbbit nem hallottam. - kérte NyuszZizi, de aztán bizonyára rádöbbent mit is kért, és helyesbítéssel élt. - De ha lehet, ez esetben napi egy-két viccet engedj csak meg.

    - Ugyan már, ne is figyelj erre a mimózára. - legyintett a macsó nyúl. - A világért se fogd vissza magad, legfeljebb majd gázálarcban beszélgetünk.


Hát ennyi volt a történet kezdete, s mi a tanulság belőle? Annyi, hogy általában sunnyogás helyett az a helyes döntés, ha felvállaljuk tetteinket, hiszen ez által lett a buta nyúlból látszólag agyas nyuszi, pedig szemernyit sem okosodott. Hozzátehetném még azt is, kiderült, hogy nem léteznek Puki Manók, ám ez nem lenne igaz. Ugyanis egyikük, a Pukkilda nevezetű, az Italozoo jobb sarkában kuporgott mozdulatlanul már hosszú percek óta. Igaz láthatatlan volt, de, ha izeg-mozog, megérezhetik a jelenlétét. Mikkor már úgy gondolta, hogy eleget hallott, a távozás mellett döntött. Ideje megvinnie a társainak a jó hírt, hogy ezentúl nem gyanakszanak rájuk ezek a nagyra nőtt lények. Így hát ahogy csak bírta, apró lábacskáin elszalad az ajtóig, és kislisszant egy apró résen. De még mielőtt elhagyta volna az Italozoot, valami furcsa benső késztetés hatására hátra pillantott. Az egyik óriási lény éppen felé nézett. Talán észlelte őt? Persze nem volt ideje ezen morfondírozni, és távozott a résen. Világukban ez volt az első alapszintű kapcsolatfelvétel a manók, és más lények között. Nem is sejthették,  hogy az a kezdete egy olyan eseméysornak, ami még az emberek világát is jelentősen befolyásolhatja.


/A következő részben kiderül, hogy ki észlelte a manóleány jelenlétét, valamint, hogy Rókinak hiába nincs Jedi ereje, és varázsolni sem tud, mint Harry Potter, mégis van, amiben lekörözheti őket./


     

Denn•  2020. december 30. 17:46

Egy kis pukinak nem kell nagy feneket keríteni 01.

HELYSZÍN: Italozoo

A HELYSZÍNEN TARTÓZKODÓ EGYEDEK:

NyuszDöme,

a mindenkinek beszóló, keménykötésű macsó nyúl.

NyuszNyufi,

aki valószínűleg az egyetlen lényként a világon, valamiféle benső kényszer hatására mindig igazat mond.

NyuszMira,

a gyönyörű nyuszilány, de agyi kapacitása épp ellentétes sajnos szépségével.

NyuszZizi,

akinek fantázia világa fényévekkel túl haladt a normalitás határain.

NyuszPszicho,

Aki zseniális pszichológusnak tartja magát, de társai ezt épp fordítva gondolják.

Ember,

az Italozoo csaposa, s egyetlen humanoid a világukban.

Róki,

akit, ha tán valaki nem ismer, ezeken az eléréseken tájékozódhat róla első regénye és novellái kapcsán:

https://blog.poet.hu/nyuszmusz/a-batortalan-hosok-bemutatkozo-oldala

 https://blog.poet.hu/roki


Valamint egy titokzatos lény, akinek kilétére csak az epizód végén derül fény.


  • Mi ez a furcsa szag? - húzta el a száját NyuszZiZi.

    - A furcsa szag kiválthat kellemes instrukciókat is az agyi stratoszféra szubkontinentális mezején, bár főleg akkor, ha nem felhős ott az ég. - okította NyuszPszicho. - De ami itt érezhető, az csak simán büdi szag.

    - Oszlásnak indultál? - bökte meg vigyorogva NyuszDöme.

    - Gyakran aki viccelődik, az hárít valamit. - nézett rá vizsgálódó tekintettel a magát zseninek kikiáltott agyturkász. - Jelen esetben lehet épp azt másra akarod kenni, amit sumákolva elkövettél a szaglószervink ellen.

    - Ha kicsit még büdibb lenne ez a szag, kimerítené a szaglószerv elleni merénylet fogalmát. - vázolt fel kapásból vészes jövőt a macsó nyúl, mire többek szemében riadalom villant, hisz ki tudja milyen lesz a következő szagáradat.

    Róki idejét látta közbelépni, mielőtt teljesen elhatalmasodik a nyuszik között a rémület.

    - Ugyan már, nyugi, ez szerintem csak egy sima kis szagocska, mely a kulcslyukon keresztül settenkedett be odakintről.

    - De mi van,ha csak felderíti a terepet, aztán a jóval intenzívebb társaival visszatér? - indult be szokás szerint NyuszZizi fantáziája, de most nem váltott ki láncreakciót a többiekben.

    - Te nagyon hallgatsz. - ment át gyanakvóba NyuszPszicho, világuk legszexibb nyuszilányára pillantva. - Ilyen esetben az szokott hallgatni, akinek vaj van a tapsifülei mögött.

    - Viccelsz? - jött meg a hangja NyuszMirának. - Én naponta kétszer mosakszok a tónál, ti meg legjobb esetben is csak hetente egyszer.

    - Én hallottam valami fura kis hangot. - kezdte sejtelmesen NyuszPszicho. - Szerintem egy Puki Manó elillanásának a hangja lehetett. Idedurrantott az orrunk alá, aztán magában nevetve elszaladt.

    - Honnan tudod, hogy nevetett,ha nem hallhattad? - szegezte a kérdést Róki a botcsinálta pszichozseninek.

    - Mert a defenzív agyi paramétereik ezt szublimálják. De hogy közérthetőbb legyek, ezek a manók gonoszak, hiszen kis túlzással a szaglószerveinket bombázzák.

    - De erre nincs bizonyíték. - rázta a fejét Róki, s aztán a szaglények védelmére kelt. -Lehet, hogy jóságos a lelkük, de mivel Puki Manóknak születtek, nem tudják levetkőzni önmaguk. Így mikor az egyik idetévedt, és felfedeztük, a fejét lehajtva szegény elbandukolt, ám mivel csak aprókat tud lépni, érezhettük elég sokáig jelenlétét.

    - Szerintem is az volt. - helyeselt NyuszMira lelkesen. - Szörnyű lehet az életük, hogy állandóan el kell viselniük önmagukat. Szívesen befújnám őket gyöngyvirág illattal, de persze csak leheletnyivel, mert nincs túl sok belőle, s én is illatozni szeretnék a nap minden szakában.

    - Ha ismerjük az igazságot, nem szép dolog még mesét is szőni a hazugság köré. - jegyezte meg az eddig hallgatag NyuszNyufi, élesen a nyuszilányra pillantva.

    - Miről beszélsz? - húzta fel a szemöldökét a nyuszik szépe. - Sajnos mind érezzük a Puki Manók jelenlétét néha naponta többször is.

    - Mert rájuk fogjuk, amit mi művelünk. - vágta rá az igazmondó nyuszi. - Jelen esetben, a furcsa kis hang után te néztél körbe, hogy nem gyanakszik e rád valaki.

    NyuszMira pár pillanatig elgondolkozott a hallottakon, aztán meghúzta a vállát. - Na és akkor mi van,ha én voltam? Nem értem mért kell egy kis pukinak ekkora feneket keríteni.

    Egy másodpercig néma csend honolt az őszinte kitárulkozás következtében, de aztán elemi erővel tört ki a nevetés az összes jelenlévőből, persze NyuszMirát kivéve.

    - Mért kacagtok a szavaimon, hiszen nem viccből mondtam. - durcázott be, ahogy a hangos vidámság csitulni kezdett.

    - Róki nem hittem volna, hogy még te is kinevetsz. - tette hozzá szomorúan.

    - Ne haragudj, próbáltam türtőztetni magam, de mikor a nevetés ragályos, még én sem vagyok képes komolykodni. De persze a lényeg, hogy most nem kinevettünk téged, hanem nevettünk a vicces szavaidon.

    - Ez pontosan így van. - bólintott NyuszZizi. - Tehát te nem csak egy szépséges nyuszilány vagy, hanem vicces ez. És ez szerintem még az emberek világában is ritkaság számba megy.

    - Gyönyörű, beszélő, vicces nyuszilány. - csodálkozott NyuszMira. - Biztos ott agyonsztárolják őket, hát én is kaphatnék egy kicsivel több tiszteletet tőletek.

    - Tiszteletünk jeléül, szerintem kerüljön fel NyuszMira zseniális gondolata „A hét mondása” táblára . - javasolta Ember, és mivel csak lelkes helyeslés érkezett válaszul, kis változtatással a következő mondat lett olvasható a kiszolgálópult fölött.

EGY KIS PUKINAK NEM KELL NAGY FENEKET KERÍTENI.”


/Az epizód folytatódik hamarosan, melyből megismerhetjük az Italozooban tartózkodó titokzatos lényt./

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom