Tara

anci-ani•  2013. szeptember 16. 18:12

Tara

 

Magas hegyek között,
hatalmas csúcsokon,
bárányfelhők fölött
úttalan utakon...

Cikázva haladunk
az erdő rengetegbe,
de csak araszolunk,
s lenn a Drina völgye.

Fenn a hegycsúcsokon,
zöld fenyőerdők ölén,
piros zsalus faházikó
felnyitotta szemét.

A fáradt utazót
kíváncsin fogadja,
kényelmet kínálva
megbecsült hajléka.

Elhalkult a zengő zsivaj,
alszik már a játszótér,
gyereksereg, vidám kacaj,
majd jövőre visszatér.

Hegycsúcsoknak ormán,
kiugró Kecskeszikla,
hívogatva némán
csodálatát nyújtja.

Onnan körbenézve,
napfényes csendes táj,
a völgyben a folyónál,
legelész egy csapat nyáj.

A sok színes madár
megrezzen a zajra,
felröppenő szárnnyal
szökken a magasba.

Gyors folyót öleli
szerelmesek hídja,
ki végigmegy rajta,
szívét elrabolja.

Napsugár itt fényesebb,
virág a völgyben ékesebb,
a táj szépsége páratlan,
vidámságunk határtalan.
Farkas Anna
2013. szeptember 2.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

anci-ani2013. október 2. 16:00

Köszi szépen Miki!
Üdv. Anci

Mikijozsa2013. október 2. 14:09

Nagyon teszik az írásod, gratulálok.

anci-ani2013. október 2. 14:01

Örülök kedves Ili, hogy tetszett!! :))

bakonyiili2013. október 2. 13:43

Szép kirándulásra mehettem verseddel, köszönöm az élményt! Ili

anci-ani2013. szeptember 17. 12:33

Köszönöm kedves Steel, örülök,
hogy tetszett! :)

Steel2013. szeptember 17. 12:11

Jólesett soraid könnyedsége, és a szép táj látványa,
hová elvittek.

anci-ani2013. szeptember 16. 19:57

Köszönöm szépen! :)

hextorini2013. szeptember 16. 19:46

Szép!!!

skary2013. szeptember 16. 19:42

:)