Múltfelejtő

anci-ani•  2014. június 30. 17:44



Múlt felejtő

 

Roskatag sorsom hozott szomorúságot eleget
már nem engedhetem, bármi összetörje lelkemet
bántó szavak többé nem üthetnek mint kemény rögök
nem tarthatnak fogva sejtetés utáni közönyök.

Magam elé idézem cikázó távoli fényed,
de már nem kap és nyúl utána kapaszkodó lényem,
sejtelmes szavak nem ágyazták be magukat mélyre
figyelmeztették lelkem a leselkedő veszélyre.

Szívem edzett, múlt idővel keményre kovácsolva,
ha hamis dolgok érnek nem zokogok bukdácsolva
van, hogy zárva kell tartani védő rácsnak ajtaját
vagy kitárva élvezni pirkadó napnak hajnalát.

Az álmaim soha semmi nem törli ki lelkemből
boldogságom megérzem a szívem rezzenéséből,
már tudok az élet szépségeire emlékezni
múlt gyötrelmeit feledni, a jövőtől remélni.

Farkas Paor Anna


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

anci-ani2014. július 1. 07:56

Köszönöm kedves Sea!! :)

Törölt tag2014. július 1. 07:03

Törölt hozzászólás.

anci-ani2014. június 30. 18:42

Köszönöm szépen drága Kingám!!!
Ölellek szeretettel!

Kicsikinga2014. június 30. 18:37

Megöleltelek, mert annyira jó volt, sőt kellett, ezt a szépséges versedet olvasnom Ancikám!