anci-ani blogja

  Szíved titkai

Szíved dobban ha tüze lobban
egy csábítóan csókos szájért
tengerkék igéző szemekért
vagy éj fekete pillantásért.

Szereted feltételek nélkül,
érzésekkel lénye megszépül
rózsaszín ködfátyol serkenti,
mámoros érzelem vezeti.

Te nem vársz tőle gazdagságot,
szívedbe meggyújtja a lángot
mert szeretete s fehér lelke,
röpíthet Téged fel a mennybe.

Farkas Paor Anna

Mindig kell...

Mindig kell legyen nekem múzsám
foltozza rojtos, tépett gúnyám,
kérem ne sértse soha óhaj,
sem a vágyakkal teli sóhaj.

Példakép szemem előtt lebeg,
segít meggyógyítani sebet,
virágok nyíljanak a helyén
boldogságom viruljon kelyhén.
2013. szeptember 22.

Remény szirmok

Voltál e már szegény elesett,
mikor hozzád lépet egy barát
és a kezét nyújtva segíttet
lerázni az út bűzös porát?

Voltál már képzelet palotában,
mit körülöleltek szőke mezők,
és vágyakoztál e boldogság után,
ég felé nyúlva mint zöldellő fenyők?

Ne feledd mit hozhat a sárguló nyár,
mikor a száraz bánat szirmok sírnak,
zizzenve hullnak rozsdás fa levelek,
s bennünk illatos remény szirmok nyílnak.

Soha sem élhetünk színek nélküli homályban,
a nyári rét, az őszi erdő ezerféle színben pompázik,
avarrá hervadt érzéseken csillogó napfény sziporkázik,
s a fényszemekből reményt tükröző színtenger előviláglik.

Amikor sorsunkat beárnyékolja a szürkeség,
el kell indulni és a pompázó színvilág felé fordulni,
a távoli tündöklő csillagok fényében felszabadultan fürödni,
madárdalos rétnek viruló virágát bársonyos bokrétába kötni.

Soha sem élhetünk színek nélküli szívtelen világot,
hol ég ontja sötét könnyeit, hegy gördíti bősz lavináját!
Remény letörli az Élet égő könnyeinek boldogtalan világát,
s a szívekbe elülteti e szivárványföld milliónyi színes virágát.

          Ne szégyelld az érzelmeket,
engedd útjára szívedet!
Szerelemért bocsánatot ne kérj,
se elnézést az igazságért.