Viorica blogja

Szemed tüze elnémít,
megszűnik létezni a külvilág.
A szívemig hatol egy bizonyos szó
az este poros csendjén át.

Lassan lelkem is megérinti,
miután átjárta vérem útját
s mint apró légbuborék száll
a kék égbolton tovább.

Emlékszem, mikor Hold és Nap
járta táncát
szélsebesen repítve
a mindennapok forgatagát,
de életben hagyott a holnap,
hogy érezzem a világ fájdalmát.

Elnémult a világ velem
pedig oly sok bennem a szó.
Csak a csend kiált fejemben:
Még nincs itt az idő,
nem ez a nap az utolsó!

Hangok... és szavak,
melyeket hallgatni oly jó,
de túlcsordult érzelmeimmel viaskodva
nem jön értem a szó.

Réveteg fekszem ölelő karodban,
érzem gyönyörünk megint életre kél,
remegő vágyad elfúló hangodban,
látod... szerelmünk vadabb, mint a szél.

Neszező léptekkel érkezik a hajnal,
fényei álomba simogatva
terülnek szét arcomon,
tudom,
időtlen a tér amelyben járok,
de megtalálom a helyet
ahová tartozom...

"Nincs kézzel fogható zár, tehát kulcs sincs hozzá. Nekünk kell megnyílnunk vagy bezáródnunk önmagunk és egymás előtt. Mi magunk vagyunk a felelet és a megoldás megannyi kérdésre, gondra, bajra. Vagyis egyszerre vagyunk zár és kulcs is." (V.F.)

 "Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsájtani magamnak, te bocsáss meg nekem. "

"- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."


"Ha szeretnéd valóra váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!"

Mennyit veszít a világ,

ha meghalok érted egy hajnalon?

A karjaidban (ahogy szeretném),

véremmel kezeden, csókoddal ajkamon.

Mennyit veszítesz te,

ha nem vagyok melletted,

mikor remegve ébredsz s kezed

rátalál kihűlt helyemre.

Mennyit veszítek én,

kérdezhetném magamatól (vagy tőled).

A válasz nem vígasztal,

csak a kérdés:

Miért ölsz meg?