Viorica blogja

Valami megtört

kupidóban

a szerelem sorsa

 tenyerében

nyilai elfogytak

tegezében

miben

mint szú a fában

az üresség rág.

Elmondaná gondjait

szóban

de dolga sok

  lóhalálában

repdes fel s alá

és lenyilazna

sebtiben

...............

én meg csak itt szolmizálok

 halandóban.

Késő az este
vacsora a cékla
a sötét udvaron
megreccsen a létra
a délután cammog
sietős a reggel
ember az ágyaból
unottan kel fel
csapkodják az ajtót
hangosan,
ordítva..
..képzeletem
pergeti sorsom
de fordítva.... !