Tükörkép
Szerepvállalás
Ó Ady, már száz éve, hogy elhagytál bennünk,
De él rólad alkotott homályos képünk.Te változást szerettél volna e földön,Hogy a világ magára szebb ruhát öltsön.Mit megtennék, hogy téged megismerjelek,Így csak égő verseid által érthetlek.Példakép vagy a példaképek számára,S dicsőséget adsz a magyar nép vállára.
Bár sokan sohasem értettek meg téged,De attól igazad volt, s én hiszek néked.Elmaradott az ország, nem mint a világ,Nem nyílik itten már többé színes virág.
Mióta elhagytál bennünk nincs ki tegyen,Eltűntél, és várjuk, hogy valami legyen.Ettől nem lesz szebb se jobb a magyar nemzet,Nem fénylik majd, ha nem tesz a gyülekezet.
Csak akkor válik széppé e parányi föld,Ha szívünk tenni akar, elménk tudást ölt.Tudjuk mi a nemzet, s tudata nem hagy el,S őseinket soha nem feledhetjük el.
Pótól már mindig mindenkit fönt az égi!De vajon jó ajtók nyit ki az ősrégi?Vállalná ma is valaki a szerepet?Azokat az ide fújó vén szeleket?
Vállalhatnám én ezt a dicső szerepet?S szánthatnám, s hasíthatnám én az egeket?S hogy emelhetném föl a magyar szellemet?Tehetném én jobbá s szebbé a nemzetet?
Zágon city
Zágon city nékem a bölcsőm s otthonom,
Talán szebben elmondani sem tudom.
Ide húz a szívem ehhez a helyhez,
Itt nőttem s ragaszkodok, mint kehelyhez.
Büszke vagyok erre a kis falura,
A rengeteg megálmodott álomra.
Melyet itt álmodtam meg, és építek,
S melyért néked oly sokat köszönhetek.
Itten megtanított mindent az élet,
S célom messze távol, a mesés véglet.
Vívni, felállni, küzdeni mindenben,
Menni, és fel nem adni az életben.
Oly ékes és dicső a te szent neved,
Melyhez Mikes neve is vissza vezet.
S nevedhez mondd, hány dicső ember ragad?
S pár történelmi példakép is marad.
Bárhova sodorjon engem az élet,
Sohasem felejthetem dicső képed.
Tőled nem szakíthat el, csak a véglet,
S csak akkor, ha szívemet a kéz tépte.