Zágon city

Zágon city nékem a bölcsőm s otthonom,
Talán szebben elmondani sem tudom.
Ide húz a szívem ehhez a helyhez,
Itt nőttem s ragaszkodok, mint kehelyhez.


Büszke vagyok erre a kis falura,
A rengeteg megálmodott álomra.
Melyet itt álmodtam meg, és építek,
S melyért néked oly sokat köszönhetek.


Itten megtanított mindent az élet,
S célom messze távol, a mesés véglet.
Vívni, felállni, küzdeni mindenben,
Menni, és fel nem adni az életben.


Oly ékes és dicső a te szent neved,
Melyhez Mikes neve is vissza vezet.
S nevedhez mondd, hány dicső ember ragad?
S pár történelmi példakép is marad.


Bárhova sodorjon engem az élet,
Sohasem felejthetem dicső képed.
Tőled nem szakíthat el, csak a véglet,
S csak akkor, ha szívemet a kéz tépte.